Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 210 — által az ősiség nyert kifejezést. *) Ugyancsak a családok gazdagítása érdekében hozte be Nagy Lajos a tizedet is. 2) Zsigmond király mindezekben kezdetben ingadozó trónjának némi támaszát találván, s úgyszintén Albert király is az anjoui királyok által kezdett irányt továbbb is folytatták, s minthogy 1440-től Mátyás uralkodásáig e tekintetben jogujitásra sem kellő alkalom, sem hajlam nem létezett, Mátyás király pedig a fennálló birtokállapot korszerűségét látva, annak alapelveiben változást tenni nem tarotta célszerűnek, az adományrendszer ez ujitott alakjában tökéletesen kifejlett rendszerré lett, s azt a rendezett és határozott jogi fomát nyerte, melyet Verbőczy már jogtudományos alapossággal magyarázott. 3) Az ily módon alakult birtokrendszerben a vagyon eredete, s illetve az, hogy a vagyon ősi, vagy szerzeményi volta játszotta a kiváló szerepet, s azért annak meghatározása, hogy mi tekintendő ősi vagyonnak, és mi képez szerzeményt, kiváló jelentőséggel bir. Ősi vagyon volt mindaz, mi az elődöktől törvényes öröklés utján azok utódaira származott. Főismerve tehát: 1. hogy a vagyon az elődöktől szálljon az utódokra; 2. hogy ez átháromlás törvényes öröklés utján történjék. 4) Minden más vagyon, mely az ősi vagyon e minősége alá nem sorozható, szerzeményt képezett; nem tekinthető tehát ősi vagyonnak a szolgálat utján szerzett (acquisita), vagy pénzen vett vagyon (emptita), 5) valamint azok a javak sem, melyek szerződés, fiúsítás vagy örökbefogadás folytán szállottak valakire, mivel e vagyon ugy tekintetik, mintha azt az illető maga szerezte volna. 6) Hasonlóan nem esik az ősi vagyon fogalma alá a fiútól szüleire, vagy egyik testvérről a másikra háramlott szerzemény, vagy az a vagyon, melyben az adományos társak vagy a házas felek egymásután Örökösödtek.7) ») Wenzel id. ért. 689. lap. 2) Tóth L. A magyar örökösödési jog szelleme, i. h. 310. I. 3) V. ö. Frank: Közigazság törvénye I. k. 125. lap, és Tóth Lörincz: az ősiségi s egyéb birtokviszonyokat szabályozó nyiltparancs magyarázata. 38. 1. *) Tripartitum I. r. 57. cz. 5) Tripartitum I. r. 57. cz. 2. §. 6) Tripartitum I. r. 28. cz. ') L. p. o. Tripartitum I. r. 3. 4. és 28. cz. továbbá a 27. cz. 2. §-át sat. Frank több példát hoz fel régi okleveleinkből, melyek szerint e megkülönböztetés már Verbőczyt megelőzőleg is fennállott, (i. m. I. k. 198. 1.