Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 120 — sen átalakultak *) s ez átalakulás folytán hozott szabályok képezik lényegileg ma is az angol öröklési jog alapjait. A normánn uralom megalakulta után a fekvő jószágokról való végrendelkezés majdnem teljesen eltiltatott s az örökösöknek, ha ily végintézkedés által megkárosittattak, jogában állott a másnak elhagyományozott ingatlan javakat visszafoglalni. De az ily javaknak az élők között akár adás-vevés, vagy csere, akár zálogba adás utján való átruházása is csak az öröklésre hivatott legközelebbi rokonok beleegyezése esetén volt megengedve, ellen esetben azok az átruházott javakra való visszafoglalási jogukat érvényesíthették. Ebből az elidegenitési tilalomból az ősiség intézménye fejlődött ki. A szerzemények megkülönböztettek az ősi javaktól, vagyis azoktól, melyek az ősöktől háramlottak az utódokra s kimondatott, hogy az ősi javak sem élők között, sem halál esetére el nem idegenithetők s ha mégis elidegenittettek, azok kiegészitésére a szerzemény 1/1 része fordittatott. A vagyonnal való rendelkezés ily módon történt korlátolásának indoka az a nyíltan bevallott czél volt, hogy ez által a családok vagyonossága, hatalma és ereje fenntartassék és biztosittassék, mely czél a vagyonnak a családtól való elszakítása által megfogna hiusittatni s a szabad rendelkezésnek könnyen az az eredménye is lehetne, hogy ez uton a jószágok kevés kezekbe kerülnének, s ez által más részről a családok elszegényedése okoztatnék. Azért is azok a királyok, kik a nemesség erejét és hatalmát meg akarták törni, (p. o. VIII. Henrik) törvény által igyekeztek a vagyon elidegenítésének szabadságát kiterjeszteni. Azonban tudva lévő dolog, hogy e czélu törekvéseken kivül más körülmények is voltak, melyek habár nem oly mérvben is mint az másutt történt, a kor követelményeinek változása folytán, Angliában is tért foglaltak és az elidegenitési szabadság nagyobb mérvű kiterjesztését eredményezték,2) s melyek az öröklési jog szabályozására is kiváló befolyással voltak. ') Vajjon hódító Vilmos volt-e a hűbéri intézmény megalapítója (L. Ssoko. lay id. értekezését az 1862. évi Törvényszéki csarnok 45. számában) vagy már előbb létesittetett. (Gundermann englisches Privatrecht) annak vitatását, mint nem e helyre tartozót, ezúttal mellőzzük. 2) V. ö. Szokclay id. értekezésével az 1862. évi Törvényszéki csarnok 45. számában.