Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 105 — ilyenek nem létében örököltek a nagyszülék; tehát felmenő mind addig nem örökölt, inig töle leszármazó rokonok léteztek. Ez az alapelv Normandia ujabb coutemeseiben is fenntartatott, de csak az öröklött ingatlan javakra vonatkozólag, ellenben az ingóságokra és szerzeményekre nézve némileg módosittatott, amenynyiben csak is az örökhagyó szüleit előzik meg azoknak leszármazói, de ezek után a további felmenők minden oldalrokonokat megelőzőleg örökösödnek. Bretagneban ellenben az ujabb coutemesekben az ingók és szerzett vagyonra vonatkozólag a régi szabálytól eltérőleg az úgynevezett parentalis rendszer nyert alkalmazást1). V. A római jog egyik főterjesztői közé az egyház tartozott, mert ez által vélte saját érdekeit előmozditani s főleg a végrendelkezési szabadság meghonositása folytán, a jótékony hagyományok által magát gazdagithatni. A kánoni jog ezért elvileg a római jog alapján állónak mondotta ki magát, de annak szabályaival a legönkényesebben bánt el, mihely azt érdeke eképen kivánta; különösen a végrendeletek érvénybe tartása volt egyik kiváló czélja, nehogy annak érvénytelenítése esetén az abban az egyháznak tett adományok is megsemmisüljenek, így kimondotta, hogy örökös nem nevezése nem teszi érvénytelenné a végrendeletet, hogy az egyház részére tett hagyományozásoknál két tanú is elég 2), sőt elég a lelkész jelenlétében tett szóbeli nyilatkozat is; szóval a végrendelkezést igen kegyeli, de egyáltalában nem gondol a törvényes örökösödés szabályaival s fel nem lépett a végrendeletben fekvő kegyeletlen család sértés ellen 3). Mellőzvén a papok öröklési jogát, mint fel vett tárgyunkra nem tartozót, a kánoni jog befolyását a római jog terjesztésére abban öszpontosithatjuk, hogy az annak elveit ott, hol érdekeit nem sértették, pártolta s terjeszteni iparkodott azért, hogy ezekkel együtt azokat az intézményeit is, melyeket előnyére gondolt, kizsákmányolhatni saját joga által módositott alakban becsempészhesse, mi annál könynyebben vált lehetővé, mert a végrendelkezés feletti bíráskodást igen sok helyen a papság kezei közé ragadni sikerült *). J) PVasserschleben i. m. 177—181. lap. a) C. 11. X. de testamentis et ult. voluntatibus. 3) V. ö. Tóth Lörincz idézett értekezésével, i. h. 338. lap. 4) Angliában ma is fennáll az egyházi törvényszékek e részbeni bíráskodása. Tudjuk, hogy nálunk is fennállott s csak az 1868. évi 54. törvényczikk.
