Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 106 — Ha figyelembe vesszük ezek folytán, hogy a végrendelkezés terjedése ama tényezők egyike volt, melyek a német törzsvagyon rendszer zárt egészet megkezdették bontani, s e bomladozás más faktorok hozzájárulta mellett az egész intézmény bukását vonta maga után, mely feloszlás közben az egyháznak a római jog s főleg annak a kánoni jog által módositott alapelvei becsempészésére kedvező alkalom volt, minden bővebb magyarázat nélkül belátandjuk azt a fontos befolyást, melyet az egyház s illetve annak törvénye a kánoni jog, a római jog elveinek terjesztése körül gyakorolt. VI. Mindezeknek a tényezőknek összemüködése folytán — mint láttuk — a római jog kisebb, nagyobb mérvben az egész középkorban érvényben volt s hol párhuzamban a hazai joggal, hol mellékes utakon s főleg az egyház közbenjárása folytán gyakorolta befolyását a hazai jogok átalakulására; úgy hogy számos hazai intézmények annak elvei szerint módosittatván, a római jog sok helyütt észrevétlenül, más helyütt a törvényhozás öntudatos iránya folytán mindinkább nagyobb tért kezdett foglalni. De habár e tényezők a római jogelvek terjesztését ily módon előmozditották is, annak általános uralmát megszerezni magukban alig lettek volna képesek, ha ehez még más igen fontos tényezők nem járultak volna x). E tényezők egyik legnevezetesebbikét képezte a római jog tudományos mivelése. Már a XII. század elején megkezdetett a római corpus juris rendszeres tanitása s a bolognai egyetem tanára Irnerius körül egész raja gyűlt össze a tanszomjas ifjúságnak, kik az uj tudományt elsajátitván, azt azután mint tanárok ismét tovább tenyésztették. Italiában mindenütt jogiskolák s egyetemek állíttattak fel, melyek kiválólag a római jog tanításával foglalkoztak 2). Annak a közel összeköttetésnek, melyben Itália Németországgal állott s annak a kiváló pártolásnak, mely a római jognak, és az olasz egyetemeknek a császárok részéről osztályrészül jutott, önkénytelenül is által behozott polgári törvénykezési rendtartás által töröltetett el. A kánoni jognak az öröklésre vonatkozó szabályaira nézve lásd egyébként Gans idézett müvét III. kötet 140. s köv. lap és Tóth Lörincz idézett értekezését. 1) V. ö. Stobbe Geschicbte der deutschen Rechtsquellen I. kötet 260. lap. 2) Lásd ezek történetét, berendezését, szabályait stb. a legtüzetesebben előadva Savignynél: Geschicbte des römischen Rechts im Mittelalter. III. kötet 159. s köv, lap.