Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

80 szervezeteket létesít, a melyek az egyes különálló erőket egyesítik. Az ekként előállott szervezet valódi, reális léttel bír, a melynek jogalanyiságát az objectiv jog elismeri. Pld. valamely részvénytársaság létesül; ennek keletkezésére valamely gazdasági czél vezetett, a melyet az egyes egyéni erő nem lett volna képes kellő mértékben munkálni. Itt az egyesült egyesek háttérben maradnak s előttünk áll reális valóságként a társaság, mint egység, a melyet az objectiv jog jogalanynak ismer el. Azonban az objectiv jog sem nem teremtette meg ezen működő, cselekvő s ekként realiter élő szervezetet, sem pedig nem fingált jogalanyiságot a meglevő szervezet részére, hanem kimondja — a jogi szabályozások különbözőségéhez képest — vagy azt, hogy mihelyt ezen meglevő szervezet állami engedélyt nyert, vagy pedig a törvényes szabályoknak — normáknak •— eleget tett, ezzel- egyszersmind jogoknak és kötelességeknek is alanya lehet. A jogviszonyokban szereplő egyletek, társulatok, alapítványok hosszú sora tesz tanúságot arról, hogy itt realitásokkal, valóban létező és tevékeny akarattal van dolgunk és nem pusztán fictió segélyével veszi az objectiv jog jogalanynak az ily szervezeteket, a melyeknek léte és jogalany minősége épen csak ezen fictióban feküdnék. Ily fictióra különben ma már azért sincs szükség, mert a fejlődés egész menete és a jogtudomány már félretette a római jognak azon — ma semmivel sem indokolható és semmire sem használható — tételét, hogy a magánjogok alanya csak természetes személy lehet, és felismerte azt, hogy a jogalany minőség tekintetében az a határozó, hogy létezik-e oly akarat, oly szervezet, a mely a jogi uralom viselője lehet? 1 1 Nálunk már Frank i. m. 138. 1. a testületről — a melyet személyek egyetemének is nevez — azt mondja, hogy az oly társaság, mely személv jogaival bir, vagyis ő is az egyes személyektől különálló reális léttel biró, önálló jogalanyt vesz föl, habár az ő felfogása ma már a részletekben nem kielégítő. Nem okoz zavart nála az, hogy más helyen — i. m. 98. 1. — úgy szól ezen testületekről, mint a melyek jogi fictio alapján tekinthetők személyeknek, mert a jogalanyiságot ő nem találja fictiónak, sem a testületet, mint jogalanyt, csupán azt, hogy ez a természeti személyhez hasonlónak tekintessék. Herczegh i. m. I. 160. s köv. 1. — Beseler, Gierke stb. alapján — szintén valósággal biró reális lényegnek tekinti a jogi személyeket. — Ezen munka előző kiadásai, 1. pld. VI. kiad. 71. s köv. 1., a jogi személyek alatt nem valósággal létező, hanem képzelt, pusztán eszmei léttel biró személyeket ért, melyek az államban jogok és kötelességek alanyainak elismertetnek; — 1. azonban a szöveg álláspontja tekintetében Gierke i. m. 469. s köv. 1.; Der Entwurf i. m. 145. s köv. 1.; Regelsberger i. m. 288. s köv. 1.; Chr. Meurer. Der Begriff und Eigenthümer d. heil. Sachen. Düsseldorf. 46. s köv. 1. ; Giorgio Giorgi. La dottrina delle persone juridice corpi morali. Firenze 1889. I. k. 32. s köv. 1., a kiknél 1. az egyes elméletek ismertetését, bírálatát s az irodalmát; nálunk 1. még e kérdésről bővebben Vavrik Bélának véleményét a Magyar Jogászgyűlés 1872. évi évkönyvében 171. s köv. 1. ; Schwarz Gusztáv. Új irányok a magánjogban 26—30. 1. — A jogi személyekről felállított elmé-