Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
79 személyeknél a vallási minőség nem lehet ma már akadálya a magánjogok szerzésének s gyakorolhatásának ;1 azonban bizonyos egyház, vagy vallásfelekezet körében s azokkal szemben gyakorolható, de a külső fórumban is érvényesülő magánjogok, vagy ilyenekül jelentkező individual jogok, pld. a kegyúri jog szerzése és gyakorlására nézve befolyással lehet a vallási minőség, mert e tekintetben az egyházak érvényben hagyott joga határoz. Annyiban azonban még ma is szólhatunk a vallásnak befolyásáról a magánjogokra, a mennyiben a vallási corporatiók magánjogi tekintetben eltérő szabályoknak s különböző korlátozásoknak vannak alávetve ; így a törvényesen elismert, illetőleg elismerendő vallásfelekezetek ingatlanokat csak szorosan meghatározott vallási, nevelési, oktatási és jótékonysági czélokra szerezhetnek, míg a bevett vallásfelekezetekre nézve ily korlátozó szabály nem képez érvényes jogot.2 Második szakasz. A jogi személyekről. 1. A jogi személyek fogalma és különböző fajai. A socialis, a gazdasági, a társadalmi élet az egyesnek érdekén, szükségletén és erején is túlmenő magasabb közös czélok elérése végett oly értelmében kifejezetten elismert vallásfelekezetek létezhetnek. Azelőtt az el nem ismert felekezetek administrativ tolerancziában részesültek, melyről ma már nem lehet szó. Kováts i. m. II. kiad. 34. s köv. 1. Ilyenek a nazarénusok, anabaptisták. 1 Azonban concret esetben bizonyos meghatározott jog megszerzése, vagy gyakorolhatása a jogosítványt adó magánakarat folytán lehet bizonyos vallási minőséghez kötve. Pld. bizonyos alapítványt, vagy családi hitbizományt csak katholikusok élvezhetnek s bírhatnak, 1. Gierke i. m. 436. s köv 1.; és Der Entwurf i. m. 141. s köv. 1. Vitás azonban az, hogy a magánakarat teheti-e bizonyos jogok szerzését s gyakorolhatását azon föltételtől függővé, hogy a szerző személy bizonyos vallásban megmaradjon, vagy pedig valamely vallásra áttérjen? A C. 1891. máj. 15. 8545. sz. Márkus i. m. II. 305. s köv. 1. kimondja, hogy nem erkölcstelen föltétel, sem áttérési tilalmat nem foglal magában azon végintézkedés, mely azon föltételhez köti az örökösödést, hogy az örökösül kijelölt személyek az általuk születésük óta követett vallásban megmaradnak-e vagy sem ? Ellenben erkölcstelen lenne, a vallás elhagyására való kényszerítés. Utóbbi tétel föltétlenül helyes; az előbbinél azonban az eset körülményei lesznek a határozók, mert lehetséges pld., hogy a vallásban megmaradás azért lett föltételül kikötve, mert az intézkedő tudja, hogy a kijelölt személy épen meggyőződése folytán akarná vallását megváltoztatni. Gierke i. m. 437. 1. mindkét esetben erkölcstelennek tekinti a föltételt, 23. jegyzetben közli a különböző nézeteket. L. még Herczegh i. m. 159. 1. s 6. jegyz. 2 L. 1895 : 43. t.-cz. 9. §. az elismert egyházakra nézve felállított ú. n. holtkézi — amortisationalis — korlátozásokat tartalmazza. A bevett egyházakra nézve fennállott holtkézi tilalmakat a szokásjog megszüntette; ezen helyes tételt mondja ki a C. 1896. febr. 1. 63. sz. t. ü. h.
