Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

65 B) A kor. Az egyén "bizonyos kor elértéig nem képes sem személyéről, sem vagyonáról gondoskodni. Az, hogy ez idő mikor következik be az egyes személyeknél, a dolog természetéből folyólag, különböző lehet. A törvény azonban nem tekinthet az egyéni különbségekre, hanem tekintettel a nemzetnek physikai és művelődési viszonyaira, ez időpontot általánosságban határozza meg.1 Kégi jogunk megkülönböztette a törvényes kort, mely a nemi különbség nélkül a 12 év elértével veszi kezdetét,2 a teljes kort, mely a férfiaknál 24, a nőknél 16 év betöltésével áll be, mi mellett azonban a nők mindaddig, míg férjhez nem mentek, gyámság alatt maradtak; megkülönböztette végre az aggkort, mely 60 évvel vette kezdetét.3 A mai jogállapot szerint4 a nők, úgy mint a férfiak, 24 év betöltésével teljeskorúakká válnak, és minden a teljeskorúsággal járó jogok élvezetébe is lépnek ; fenmaradt azonban a régibb törvény azon intézkedése, hogy a nők, ha férjhez mennek, tekintet nélkül korukra, azonnal teljeskorúak lesznek, s e jogot akkor is megtartják, ha a 24. év elérte előtt joga is illetheti a nőt, ha ő fedezi a háztartás szükségleteit; 1. alant A házastársak közötti jogviszony czímű szakaszt, s Eeiner János. A házassági együttélés joga s kötelessége i. ért. Jogi dolgozatok. — A szövegben említett kivételekre nézve 1. 1877 : 20. t.-cz. 43. §. a); 1894 : 31. t.-cz. 7. §.; 1877 : 20. t.-cz. 1. §. s 1*74 : 23. t.-cz. 1 A teljeskorúság is különböző életkorhoz van kötve az egyes országokban ; így a német ptkv. 2. §., valamint a Code civil 388. §.; a betöltött 21-, a zürichi a betöltött 20-, az osztrák ptkv. 21. §. 24. év betöltéséhez köti a teljeskorúságot. Nálunk is volt e részben eltérés, mennyiben a szász statútumok szerint a teljeskoruság a 20. év betöltésével állt be. Stat. Sax. I. 6. §. ; I. s H. 5. §. 1. 2 Hajnik. A magy. bírósági szervezet i. m. 167. 1. szerint, legalább perjogi téren, .a Jagellókorig csak a 14 évet elért személyt tekintették törvényes korúnak, s csak ekkor lett itt a 12 év határozóvá. 3 Hk. I. 111. §. 2. 3. 122. §. 7. Legitima aetas, perfecta aetas, senectus. L. Kelemen i. m. 183. s köv. 1. Fogarasi János. Magyarhoni magános törvénytudomány elemei. Pest, 1839. 13. s köv. 1. 4 1877 : 20. t.-cz. 1. §.; 1874: 23. t.-cz. 1. 2. §§. Ezen törvények nem szüntették meg a fennállott korkülönbségeket, s ezzel azok jogi következményeit s az 1894 : 31. t.-cz. 127. §. a) pontja a cselekvőképesség határáúl az 1877 : 20. t.-cz.-ben külön nem említett, de érvényben állott törvényes kort, a 12. évet állítja fel. C. 1892 márcz. 10. 7008/891. sz. Márkus II. köt. 270. s köv. 1., a hol útal arra, hogy az 1877 : 20. t.-cz. 7. §-a fentartja a kk. cselekvési képessége tekintetében fennálló jogszabályokat, s így a Hk. alapján kifejlett jogszokásban kifejezésre jutó 12. évi törvényes kort is. A büntetőjogi beszámítást is ezen törvényes korral hozza kapcsolatba a btk. 83. §-a, még pedig részben épen támaszkodva a régibb birói gyakorlatra, a mely viszont az ú. n. törvényes korra való tekintettel, — melyet Verbőczy a 12. évre tesz — állapította meg ezen évet a beszámíthatóság határáúl. L. Schnierer Aladár. A magy. btk. magyarázata. Budapest, II. kiad. 1885. 178. 1. és 1. jegyz. L. különben ezen egész szakaszra nézve 179. s köv. 1. Cselekvőképesség cz. a. Zlinszky-Reiner, Magyar magánjog. 8. kiad. 5