Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

64 3. A természetes személyek között felmerülő jogi jelentőséggel biró különbségek. A) A nem (sexws). A két nem, vagyis a férfi és nő cselekvőképessége a magánjog terén elvileg egyforma; úgy hogy a cselekvőképesség általános elvei szabály szerint mindkét nemű személyekre egyenlően kiterjednek, s az eltérő szabályok csak különösen megállapított kivételeket képeznek.1 Azon nagyobb mérvű eltérések, sőt önálló jogintézmények, a melyeket jogrendszerünk a két nem tekintetében, mint különbségeket ismer, a házassági, és általában családjogi kapcsolatból folynak és ennek következményeiként jelentkeznek. Ezen jogintézmények berendezésének és nem a személy nemi különbségének következménye pld. az, hogy a férj a család feje, az ő nevét, czímét, polgári állását nyeri a nő és az atya neve megy át a gyermekekre is ; a hozományi s közszerzeményi vagyon kezelése a férjet illeti meg; ezzel szemben csak a nőt illeti a törvényes hitbér, az özvegyi jog, özvegyi öröklés, ezen kívül a férj köteles neje tartásáról gondoskodni. Ellenben pusztán a nemi különbség alapján a személyek jogai közt ma már csak azt lehet említeni, hogy a nő — kivéve az anyát s az örökbefogadó anyát — gyámságot — s illetőleg kivéve még a házastársat is — gondnokságot nem viselhet ; a családi hitbizomány csak kivételesen megy át a nőágra, míg a családi hitbizományban a leányokat rendszerint csak a hajadoni jog illeti meg, a mely különben szintén csak a nőket illető jog ; ezeken kívül még csak a korfokozati különbségeket lehet, mint olyanokat említeni, a melyek a két nem különben egyenlő cselekvőképességének időpontjai tekintetében különbséget képeznek; pld. férfi 18 —, ellenben a nő 16. évének betöltésével éri el fejlett korát; vagy a nő férjhezmenetele által a 24. év betöltése előtt is teljeskorúvá lesz.2 1 L. pld. az 1877 : 20. t.-cz., melynek a cselekvőképességre vonatkozó rendelkezései különbség nélkül kiterjednek mindkét nemre — 2—8. §. — annyira, hogy még a szenvedő váltóképesség tekintetében is közös a 7. §. azon rendelkezése, bogy a nagykorúsított személyek — nők és férfiak — egyformán váltóképesek, holott a férjhez menetel folytán teljeskoruakká lett nők a 24 év betöltése előtt nem azok ; 1. Nagy. Váltójog i. m. 120. 1. ; továbbá 1884 : 17. t.-cz. 1. §. — A régi jogra nézve 1. Kelemen i. m. 181. s köv. 1. 2 Az érintett szabályok alább a megfelelő helyeken részletesen tárgyaltatnak ; itt csak az hangsúlyozandó, hogy a házassági visszonyban nincs meg a férj és nő közötti viszonosság sok irányban ; pld. a nő soha sem kötelezhető férje tartására (a mire nézve 1. pld. C. m. f. b. 1898 decz. 9. 397. sz. Dtr. III. foly. XIV. 70. 1.), s a mint ezt most pld. a német ptkv. 1360. §. szabályozza, s a magy. ptkv. terv. 100. §. is tartalmazza; másfelől ma már a sociális viszonyok átalakulásával a férj ú. n. családfői hatalmában foglaltnak tekintett jogok közül nem egy vehető igénybe a nő által; így pld. a lakás-választás