Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
57 nek személyeknek tekinthetők, tehát jogok és kötelezettségek alanyai nem lehetnének; ez azonban ma már nálunk teljesen ki van zárva, úgy hogy minden ember jogképes személy.1 Emellett azonban az egyes ember, az egyén mellett létezik a socialis, társadalmi, gazdasági életnek oly szervezetei, melyek az egyes érdekén, szükségletén és erején túlmenő magasabb közös czélok elérése végett, az általok egyesített egyes személyektől különálló jogalanyt, — vagy valamely egységes alapítási akarat kifolyását képező s állandóan szervezett berendezést képez, melyeknek jogalanyiságát az objectiv jog elismeri. E szerint jogunk is megkülönbözteti az egyént mint személyt és az egyéntől különböző szervezeteknek, kapcsolatoknak jogalanyiságát, az ú. n. természetes személyeket és a jogi személyeket.'2 Első szakasz. A természetes személy éhről. 1. A természetes személyiség kezdete. A természetes személyiség a születéssel, vagyis akkor kezdődik, midőn az emberi lény az anya méhétől teljesen elválasztatik. A születés idő1 Pld. a római jog a rabszolgától megtagadja a jogi értelemben vett személyiséget (jogképességet). A rabszolga nem személy. Nálunk is a jogképesség igen jelentékenyen meg volt szorítva a jobbágyoknál. Hogy tisztán azon fordul meg a dolog, hogy az objectiv jog megadja-e, vagy sem az embernek a jogképességet ? azt legjobban mutatja azon példa, a mely szerint a rabszolga, ha Magyarországba jön vagy bozatik, vagy valamely hadihajóra menekül, azonnal jogalanviságot, személv minőségét nveri. Már így Frank i. m. 97. s köv. 1. L. 1892 : 9. t.-cz. XXVI. czikk. 2 L. részletesen a jogi személyekről szóló részt. — Frank i. m. I. 52., 77. s köv. §§. személyes szabadság czíme alatt tárgyalja a jogképességet, s itt az egyes személyekkel szembe állítja azon társaságokat és testületeket, a melyek törvény szerint személyek szabadságaival élnek — tehát nem teszi meg a természeti és jogi személy közötti terminológiai megkülönböztetést —; Wenzel i. m. 14S. 1. különbséget tesz physicai, vagyis egyéni és jogi (a régibb theoria szerint erkölcsi) személyek között; Herczegh i. m. 109. 1. a jogi személyivel szemben szintén természeti személyről beszél. — A német ptkv. személyek czím alatt szól a természetes és jogi személyekről; utóbbi terminus azonban csak czímként szerepel s a részletes szabályok azok egyes formáinak kereteiben állíttatnak fel. L. ide vonatkozólag Cosack. Lehrbuch d. deutschen Bürgerlichen Eechts. Jena 1897. 89. s köv. 1. Helyteleníti ezen terminológiát Gierke i. m. 40. s 50. §§.; e helyett megfelelőbbnek találja az egyént, mint személyiséget — Einzelpersönlichkeit — és a testületi, intézeti személyiséget — Yerbandpersönlichkeit —; a ptkv. javaslata elleni kritikájában pedig Der Entwurf eines bürg. Gesetzbuches und das deutsche Keich. Leipzig 1S89. a természeti személy helyett egyszerűen az ember kifejezést kívánja használni, és személyről csak ott szólani, a hol az embert és a testületi, intézeti személyiségeket összefoglaló értelemben van szó. — Ennek átvételével a magy. ált. ptkv. tervezete a személyek czíme alatt az ember, egyesület, alapítvány s gazdasági czélú egyesületek, köztestületek és közintézetek megkülönböztetését teszi.
