Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

617 melyet valamely fél a szerződés megkötésekor a végből ad, vagy igér, hogy biztosítsa magának azon jogot, hogy a szerződéstől visszaléphessen, a mely esetben azután a kikötött bánatpénz elvész. A bánatpénz kikötésének kettős czélja lehet; egy részről, hogy a felek egyike vagy másika, magának — a bánatpénz elvesztése vagy megfizetése mellett a visszalépést biztosítsa ; más részről, hogy a visszalépés esetére a másik fél javára, mintegy előre meghatározott kártérítés biztosíttassák.1 A foglalótól tehát abban különbözik a bánatpénz elvesztése, hogy a foglaló által a szerződésszegő fél szerződésteljesítési, illetve kártérítési kötelmeitől nem szabadul meg, míg a bánatpénz elvesztése, illetve lefizetése által e részben minden kötelme megszűnik ; vagyis azon fél, a ki a szerződést teljesíteni nem akarja, a szerződéstől minden indokolás nélkül visszaléphet, a mennyiben annak teljesítését meg nem kezdette, vagy a másik fél részéről egészben vagy részben történt teljesítését még el nem fogadta.2 Azonban más részről szem előtt tartandó az is, hogy a bánatpénz fizetésére csak azon fél kötelezhető, ki a szerződést teljesíteni nem akarja. Ha tehát valaki a szerződéstől azért áll el, mert annak teljesítése tőle nem függő körülmények folytán jogilag lehetetlenné vált, bánatpénz fizetésére nem kötelezhető.3 Ha azon fél, a ki a visszalépést kikötötte, ezen jogával nem él, a bánatpénz a foglaló jellegét veszi fel; tehát a szerződés teljesítésével visszaadatik, illetőleg beszámíttatik. Visszaadandó továbbá a bánatpénz, épen úgy 1 L. Endemann i. m. 148. §. s nála idézve Wendt. Eeuvertráge 1879. ; Apáthy i. m. 586. 1.; Nagy i. m. II. 60. s köv. 1. 2 1875 : 37. t.-cz. 278. §.; porosz LR. I. r. 5. cz. 212. §.; zürichi 968. §.; szász trvk. 897.; osztr. ptkv. 909. §.; drezdai jav. 122. cz.; bajor jav. 45. cz.— A C. 1896 szept. 22. 3243. Dtr. III. foly. VII. 140. a perben érvényesített elállást is megfelelőnek mondta ki, s ez alapon a másik félnek csak a bánatpénzhez való jogát állapította meg, a mi elvileg lehet helyes ; de concret esetben tévesen lett alkalmazva, miután alperes már megkezdette a teljesítést, s ezért nem volt joga elállani az ügylettől. — L. Frank i. m. 595. 1.; Nagy i. m. II. 60. 1. A német ptkv. 359. §., s a magyar ptkv. tervezet 1063. §. szerint a visszalépés csak akkor hatályos, ha a bánatpénz egyidejűleg kifizettetik ; e nélkül csak akkor, ha a másik fél kifogás nélkül elfogadja ; vagy legalább a visszautasítás után azonnal történik a fizetés. 3 C. 1876 jul. 18. 6785. Dtr. r. f. XVII. 14., bánatpénzt csak az köteles fizetni, a kinek szerződése jogilag teljesíthető; oly szerződéstől való elállás esetén —, a mely szerződésnek teljesítése nem függött a szerződő féltől —, nem követelhető a bánatpénz ; 1878 aug. 18. 6719. u. o. XXI. r. f. 51. szerint csak a bánatpénzt adó, vagy igérő félnek van joga választani a között, hogy el akar-e állani a szerződéstől, s ezzel le akar-e mondani a bánatpénzről, vagy pedig a szerződést teljesíteni akarja-e ? A másik fél csak a szerződés teljesítését követelheti. — Ezzel nem áll ellentétben azon szabály, a mely kifejezésre jut a C. 1890 máj. 16. 1439/89. Márkus I. kiad. I. 560., s a mely szerint akkor, a midőn a bánatpénzt adó, vagy igérő fél élt választási jogával, s a szerződéstől elállott, nem lehet ellene a szerződés teljesítését, vagy kártérítést, hanem csak a bánatpénzt követelni; a míg azonban nem választolt, addig meg épen megfordítva a bánatpénzt nem lehet tőle követelni.