Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

46 Kollár itélőmestert,1 azután pedig a nyolczados törvényszék összes tagjait bízta meg.2 Azonban ezek a megbízásnak meg nem felelvén, a király az akkor már nagy jogtudós hírében álló Werbőczy Istvánt bízta meg e fontos feladat teljesítésével, ki ezen munkát elkészítvén, azt «Opus Tripartitum Iuris Consvetudinarii Inclyti Eegni Hungáriáé» czím alatt az 1514. évi országgyűlésnek bemutatta, mely azt egy tíz tagu bizottság által3 megvizsgáltatta és helybenhagyta, s ezután azt a király szóval és Írásban is megerősítette ; azonban a gyűjtemény pecséttel el nem láttatott, s miután 1516-ban II. Ulászló király elhalt, az törvényerőre nem is emelkedett. Ennek folytán Werbőczy azt 1517. évben Bécsben kinyomatta, és ezen idő óta az általában kötelező erejűvé vált. — A munka hármaskönyvnek neveztetik, és egy előszóból (Prológus) és három részből (pars) áll, melyek ismét czímekre (tituli) s ezek ismét kezdetre (princípium) és szakaszokra (paragraphi) vannak felosztva. Ez utóbbit, t. i. a kezdetre és szakaszokra való felosztást Szegedy alkalmazta, azon felosztás alapján, melyet az 1715:24. t.-czikk által kiküldött u. n. commissio systematica használt. Az előszó 16 ; az első rész 134; a második része 86 ; a harmadik rész 36 czímből áll. Tartalmát tekintve, az a hazai szokásjogon kívül számos római és canonjogi elvet tartalmaz.4 Kiterjeszkedik a személyjogra, nemesség eredete, birtokszerzés, adományrendszer, elidegenítés, csere, elévülés, hitbér, leánynegyed, javak becsűje, vélt házasság, gyermekek törvényessége, gyámság, peres eljárás és végrehajtásra (itt szól a jogforrásokról), a felebbviteli eljárásra, a particularis eltérésekre, a szabad városokra, jobbágyok és parasztokra. Kötelező erejét a szokásjogtól veszi, még pedig oly értelemben, hogy a benne foglalt jogszabályok az ott kifejezésre jutó összefüggésben bírnak érvénynyel — természetesen eltekintve a későbbi fejlemények által hatályon kívül kelyezett jogszabályoktól, — miután a szokásjog a Hármaskönyvet, mint ilyent, nem pedig a benne foglalt egyes jogszabályokat fogadta el.5 1 1498 : 6. t.-cz. 2 1500 : 10. t.-cz. 3 A bizottság tagjai voltak : Wárday Pál prépost és királyi kincstárnok, Batthyány Benedek budai várnagy, Ellyewelghi János nádori s Belyeni Albert és Bolyár Pál személynöki itélőmesterek, Gibarthi Keserű István alnádor, Mekchei György királyi titoknok, Zob Mihály és Dombó Pál a kir. ítélőtábla közbirái és végre Petrowczi Henzelffy István, a királyi ügyek igazgatója. Wenzel i. m. I. k. 87. 1. 6. jegyz. 4 L. Márkus és a fordítók jegyzeteit a Márkus által szerkesztett Magyar törvénytárban megjelent Hkönyvhez. — L. még Dell' Adami. Az anyagi magánjog codificatiója i. m. 5 Azonban rem birt törvény erejével hazánkban, jóllehet Kövy, Kelemen és Szlemenics azt országos törvénynek kívánják minősíteni, arra utalva, hogy több törvény látszik megerősíteni a Hkönyvet. E részben említik az 1518. évi bácsi 41. t.-czikket, a melyről azonban még az sem bizonyos, hogy