Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
47 3. Királyi-, illetőleg kormányrendeletek.1 A királyi-, illetőleg kormányrendeletek önmagukban véve nem képezhetik objectiv jognak forrását-, s azért ily rendeletben megállapított magánjogi jogszabály csak annyiban bírhat kötelező erővel, a mennyiben a törvényhozó akarat felhatalmazás útján reá ruházza jogát bizonyos körben, és a rendelet ezen körben alkotott jogszabályt, a mi ezen körön túlmegy, az csak szokásjogi elfogadás útján és ettől nyer érvényt.2 Csakis ezen két szempontból magyarázható azon jogszabályoknak a jura regni scripta alatt a Hkönyvet értette-e ? e mellett ezen bácsi törvények sem nyertek kir. megerősítést, s csak három évre hozattak — Frank i. m. I. 66. 1. — Az sem igazolja ezen nézetet, hogy az 1548 : 31. t.-cz. a Jura regni neve alatt a Hk. átvizsgálását rendelte el, mivel azonban az ezen rendelkezés folytán készült Quadripartitum nem lett helybenhagyva, ebből az következnék, hogy a törvényhozás a Hkönyvet fentartotta kötelező erejében, miután épen az nincs igazolva, hogy a Hkönyvnek, mint törvény erejével kötelező könyvnek átvizsgálása lett elrendelve ; az pedig, hogy az 1588 : 24. t.-czikktől kezdve több törvény vonatkozik a Hk. egyes helyeire, szintén nem mutatja még azt, hogy a Hk., mint ilyen törvény erejével birt volna. Ezen érveket foglalja össze Frank, midőn írja, hogy a Hk., 1) eredeténél fogva nem volt országos törvény; 2) az 1518-ik bácsi törvény határozatlan s csak ideiglenes volt ; 3) a későbbi törvények utólagos megerősítése soha sem az egész munkára, hanem mindig csak egyes czimeire vonatkozik. Frank ezért annak a szokásjoggal egyenlő jelentőséget tulajdonít, míg Wenzel annak önálló helyet ad Magyarország kútfői között. Másként áll a dolog Erdélyre nézve, mert nem csak több erdélyi fejedelem erősítette meg, a Hkönyvet, hanem a Leopoldi Diplomának 3-ik pontja is azt határozottan az ország törvényei közé sorozta. Wenzel i. m. I. köt. 92. 1., Dósa i. m. I. köt. 10. 1. L. Daempf i. m. 245. s köv. 1., Dell' Adami. Az anyagi magánjog codificatiója. Herczegh i. m. 79., 80. s köv. 1. — Werbőczy életére, a Hármaskönyvnek kiadásaira nézve 1. főleg Frank i. m. 69. s köv., 71. s köv. 1. Kiemelendő, hogy á Magyar Tudományos Akadémia magyarra fordíttatta 1844-ben, melynek második kiadása 1864-ben jelent meg. Az Akadémia harmadik kiadásként lefordíttatta 1894-ben Kolozsváry Sándor és Ováry Kelemen által, a mely kiadásban a Hk. összes kiadásai s fordításai ismertetve vannak; ezen íróktól van a Márkus által szerkesztett id. Magyar Törvénytárban megjelent Hk. fordítása is. E mellett kiadta 1894-ben Csiky Kálmán is a Hkönyv fordítását. 1 Ezek részletes tárgyalása a közjog körébe tartozik. L. erre nézve Korbuly Imre. Magyarország közjoga III. k. 1877., Kiss István. Magyar közjog. Budapest, IV. kiad. 1888. Nagy Ernő. Magyarország közjoga. Budapest, III. k. 1896. (IV. k. 1901). 2 Pld. az izraeliták házassági ügyeit szabályozó — ma már érvényen kívül helyezett — 1863. nov. 2-iki udv. kanczell. rendelet, a melyet a cultusmin. 1878. szept. 27. 17619. s 1885. nov. 13 iki anyakönyvi szabályrendeletben jogforrásnak nevezett, csakis a joggyakorlattól vette erejét. Helyesen így a C. 1892. febr. 24. 559. sz. mely az 1863. nov. 2. udv. Rendelethez képest kifejlett gyakorlat szerint itélt. Márkus II. k. II. 26. 1. így az 1868 : 54. t.-cz. zárrendelkezésében foglalt felhatalmazás alapján 1869. ápr. 7-én kiadott—, s a hitbizományi eljárást szabályozó igazs. min. rendeletnek, a felhatalmazás körén túlmenő anyagi jogi rendelkezései szintén a szokásjogtól nyerték a kötelező erőt. A bíróságok jogosítva vannak, sőt kötelesek a jogszabályok alkalmazásánál a rendeletek törvényessége felett ítélni. 1869 : 4. t.-cz. 19. §-a.
