Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

594 vált, az eddigi bizonytalanság végleg megszűnik, és a kötelem meghatározott alanyt nyer. Azonban, ha azon viszonyok és körülmények nem úgy lettek felállítva és megállapítva, hogy csak egyetlen egy adós, vagy hitelezőnek a közelebbi meghatározására szolgáljanak, hanem akként, hogy mindenki, ki azokba bármikor belép, a belépés által adóssá vagy hitelezővé válik, akkor épen úgy fenforog az alany bizonytalansága, mint pld. az értékpap iroknál. Második szakasz. Az alanyok többsége. Ha többen vannak együtt jogosítva valaminek követelésére, vagy többen együtt tartoznak, szabályul szolgál, hogy a követelési jog azokat — a mennyiben más arány megállapítva nincs — egyenlő részben illeti, a szolgáltatási kötelezettség egyenlő részben terheli.1 Ezen esetben tehát csak látszólagos az, hogy a követelési jog és illetőleg szolgáltatási kötelezettség minden jogosítottra, illetve kötelezettre nézve egy és úgyanaz lenne ; valóságban minden hitelező mást van jogosítva követelni, minden adós mást köteles szolgáltatni, s mindenikre nézve különös — a másik jogviszonyától független — kötelmi jogviszony létezik. A felosztás azonban a hitelezők és illetőleg az adósok többsége esetén nem minden esetben lehetséges. így a szolgáltatás feloszthatlansága esetében, a felosztás már a dolog természeténél fogva ki van zárva; de ki lehet az zárva felosztható szolgáltatásoknál is, úgy a felek akarata, mint a törvény szabályainál fogva. Az utóbbi esetben egyetemlegesség származik, mely jogviszony a kötelmi jog egyik nevezetes részét képezi. 1 A magánjogban általánosan elfogadott elv az, hogy az egyetemlegesség nem vélelmezendő; így a code 1202—1213. cz.; szász trv. 6635.; osztr. ptkv. 889. §.; drezdai jav. 13. §. stb. — Bpesti-itélőtábla 1898 máj. 20. I. G. 83. Térfi II. 193.; győri itélő-tábla 1898 jun. 16. II. G. 33. — ú. o. 516. — Az egyenlő részesedés azon alapul, hogy itt a közösség szabályai nyernek alkalmazást ; 1. az elv alkalmazására nézve C. 1898 szept. 21.1. G. 205. Fabiny IV. 43. Az 1893 : 18. t.-cz. 112. §-a is tartalmaz oly rendelkezést, mely ezen tételt támogatja ; e szerint ugyanis az alperestársaknál — 1. 1868 : 54. t.-cz. 74. s 75. §§. — az egyetemlegesség a perköltség viselésére sem áll fenn, a főkövetelésben való egyetemleges marasztalást kivéve; a részesedés pedig rendszerint egyenlő; az eltérés ettől csak kivétel. — A kereskedelmi törvénynek ezzel ellenkező szabálya, mely — a hitelezővel történt ellenkező megállapodás esetét kivéve — egyetemleges kötelezettséget állapít meg azok ellen, kik oly ügylet által, mely részükről kereskedelmi ügyletet képez, egy harmadik irányában közös kötelezettséget vállalnak — 268. §. — a magánjog terén nem alkalmazható, mert az csak a kereskedelmi forgalom érdekében van felállítva. L. Nagy i. m. 121. §. A német ptkv. 427. §. az I. javaslattól eltérőleg az egyetemlegességet vélelmezi, ha többen szerződés által közösen kötelezik magukat valamely osztható szolgáltatásra; 1. még Eeatz. Litteratur i. m. 21. 1. ; az ellenkező vélelmet állítja fel a magyar ptkv. tervezet 1213. §. —