Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
595 1. Az egyetemleges kötelem. Az egyetemleges kötelem folytán, a kötelezettek mindenike az egész szolgáltatásért felelős, és a hitelező jogosítva van a szolgáltatást valamenynyitől, vagy egy, vagy több adóstárstól egészben, vagy saját maga által kijelölt részben követelni, s ezen joga még a kereset megindítása után is fenmarad.1 Ha valamelyik adóstárs őt csak részben elégíti ki, a hátralevő összeget a többiektől követelheti; ha azonban valamelyik adóstárs a kötelmet egészen teljesíti, ez által a hitelező követelése egészen megszűnik, s a többi adóstárs ellen semmi sem marad fenn követelési jogából. De nem csak szenvedőlegesen létesülhet az egyetemlegesség, vagyis nem csak akként, hogy több egyetemlegesen lekötelezett adóstárs létezik, hanem akként is, hogy több az egyetemlegesen jogosított hitelező ; mely esetben azok mindegyike jogosítva van a kötelezett szolgáltatás teljesítését a maga részére egészen követelni.2 Az egyetemlegesség a felek akaratán kívül a törvény rendeleténél fogva is létesülhet. így a váltóilag kötelezettek egyetemlegesen vannak kötelezve.3 Hasonlóan a kereskedelmi törvény is egyetemleges kötelezettséget állapít meg azok ellen, kik oly ügylet által, mely az összes kötelezettek részéről kereskedelmi ügyletet képez, harmadik személy irányában közös 1 Ezen jogokra nézve 1. pld. az 1875 : 37. t.-cz. 269. s 270. §§.; 1. továbbá az 1881 : 17. t.-cz. 70. §., mely szerint oly esetben, a midőn több egyetemleges adós ellen csőd nyittatott, a hitelező követelését mindenik tömeg ellen érvényesítheti. De azért a csődtömegbe történt bejelentés daczára, a csődben nem levő adósok ellen is fölléphet a hitelező. — Német ptkv. 421. §.; magyar ptkv. tervezet 1215. §. 2 L. német ptkv. 428. 1.; magyar ptkv. tervezet 1204. §. — A római jog az egyetemlegesség két nemét állapította meg, t. i. a correalitást és a soíidaritást; az európai törvények azonban ezen felosztást általában mellőzik, s az hazai joggyakorlatunkban is ismeretlen lévén, a kettő közötti különbség itt mellőzhető. L. azonban részletesen a solidaritás és correalitás közötti különbségre s arra nézve, hogy ezen különbség egyetlen gyakorlati jelentősége, a classicus római jogban a litis contestatio körül állt be, Hasenöhrl i. m. 9. §. 3 L. 1876 : 27. t.-cz. 91. §. s főleg Plósz i. m. 146. s köv. 1., a hol a közönséges magánjogi egyetemlegességtől való eltérésekre is reá mutat; s Nagy. Váltójog i. m. 81. §.— Fölvethető azon kérdés, hogy fennáll-e az egyetemleges kötelezettség azon esetben is, midőn a váltó köztörvényi úton pereltetik ? Ezen kérdés megoldása végett szem előtt tartandó, hogy az egyetlen praktikus eset az lesz, hogy elévült váltó alapján gazdagodási kereset indíttatik. Ily esetre az 1876 : 27. t.-cz. 90. §-a szerint a forgatók ellen egyáltalában nincs keresetnek helye; az együtt kötelezettek saját gazdagodásuk erejéig, tehát nem az egyetemlegesség alapján lehetnek csak felelősek. így Plósz i. m. 400. 1. Ha azonban el nem évült váltót perelne valaki köztörvényi úton — a mi csak igen kivételes lehet —, akkor minden egyes kötelezési czím az általános magánjog szabályai szerinti megítélés alá esik, nem pedig a váltójog szabályai alá; s azért csak azon személyre nézve állhat fenn az egyetemlegesség, a kire bebizonyítható, hogy kifejezetten magánjogi egyetemleges kötelezettséget vállalt el. L. C. 1873 jul. 30. 6952. Dtr. r. f. X. 295. 38*
