Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

583 Ha a teljesítés ideje valamely jövő esemény bekövetkeztének időpontjára határoztatott meg, — a nélkül, hogy az esemény bekövetkezése a teljesítés feltételét képezné, — a teljesítés azonnal követelhető, mihelyt nyilvánvalóvá válik, hogy az esemény be nem következik.1 Ha a teljesítés az adós tetszésére bízatott, akkor az adós haláláig, bármikor szabad választása szerint teljesíthet, s ezért előbb nem is kényszeríthető a teljesítésre, hanem csak örökösei ellen követelhető a teljesítés;2 ha azonban a kötelezettség tisztán személyes, akkor a teljesítés időpontját a biró a fenforgó körülményekre való tekintettel állapítja meg.3 Altalános szabály, hogy a hitelező nincs jogosítva a kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő lejárta előtt a teljesítést követelni; azonban önmagában véve az adós sem lehet jogosítva arra, hogy a lejárat előtt teljesítsen, illetőleg a hitelező köteles legyen lejárat előtt a teljesítést elfogadni; épen azért minden esetben azt kell tisztába hozni, hogy a teljesítési határidő kinek érdekében lett megállapítva; mert az, a kinek érdekében lett megállapítva, erről lemondhat; azonban kifejezett törvényes rendelkezés hiányában nem lehet oly vélelmet felállítani, hogy a teljesítési határidő az adós érdekében lenne megállapítva.4 fenforgó körülmények mérlegelése vezethet a megoldásra. L. pld. C. 1885. febr. 10. 722/84. Dtr. XI. 240. az adós azon feltétel alatt ígérte a fizetést, ha üzletének jól menetele ezt lehetővé fogja tenni; miután azonban azon kifogását, hogy az üzlet nem teszi a fizetést lehetővé, nem igazolta, a C. kötelezte a fizetésre a fenforgott mellékkörülménj-ek alapján; 1883. máj. 22. 697. u. o. V. 173. a hitelező kijelentette, hogy elvárja adósától, hogyha viszonyai javulnak, a fizetést becsületbeli kötelességének fogva ismeri; ez nem azt jelenti, hogy a követelés birói úton nem lenne érvényesíthető, hanem arra mutat, hogy a hitelező fentartotta követelését, de a bíróság itéli meg, hogy a körülmények olyanok-e, hogy a fizetés időpontja beálltnak tekinthető ? 1 Szász trv. 713. §.; drezdai jav. 263. §. A kereskedelmi törvény ezen esetre nem tartalmaz szabályt, azonban joggyakorlatunkban is kifejezést talált ezen elv, a mennyiben a C. 1876. aug. 2. 6975. Dtr. r. f. XVI. 46. kimondotta, hogy midőn valaki oly kötelezettségekért vállal kezességet, melynek teljesítési időpontja akkorra van meghatározva, midőn az adós egy bizonyos örökséget kezéhez veend, az egyenes adós azonban az örökség megnyílta előtt meghal, a fizetési határidő az adós halálával azonnal beálltnak tekintendő, s a hitelező ennek folytán származó jogait a kezes ellen azonnal érvényesítheti. 2 C. 1885. szept. 30. 2180. Dtr. XIII. 35. Habár a kötelezvényben fizetési határidő kikötve nincs is, ez a halál napjával elérkezettnek tekintendő. 3 Osztr. ptkv. 904. §.; szász. trv. 715. §.; drezdai jav. 2648.; bajor 104. §. 4 L. erre nézve Nagy i. m. II. 164. 1. 1. jegyz., a hol útal arra, hogy az állami s más nagy kölcsöknek conversioinál fontos ezen kérdés. És tényleg föl is merültek már nálunk is ezen kérdésnek nehézségei. Nagyobb kölcsönöknél-, pld. bank-, s államkölcsönöknél rendszerint fentartatik a lejárat előtti visszafizethetés joga, s erre nézve különös feltételek is szoktak megállapíttatni. — Ha az adós bármikor teljesíthetne, akkor a hitelezőnek kiszámíthatatlan károkat okozhatna; tegyük fel pld. hogy a búzát a kikötött idő előtt szállítaná, s a másik félnek nem volna helye, hová elhelyezze azt, mert későbbre gondoskodott helyről stb. — A római jog szerint úgyan az adós a lejárat előtt bármikor fizethetett, mert a lejáratot a római jog az adós érde-