Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

570 nemleges tény folytán okoztatott. Az érdek megtérítés kötelezettsége tehát kiterjed azon összes vagyoni különbözetnek kiegyenlítésére, mely valamely személy vagyonának jelenlegi, és azon állapota között jelentkezik, melyben az a károsítás bekövetkezése nélkül volna.1 A vagyoni bátrány (a kár) kétféle lehet, t. i. valaki a kárt okozó tény folytán vagy már létező vagyonból veszthet valamit, vagy ezen tény folytán csak a dolgok rendes folyama szerint várható vagyonjogi előny vonatik el tőle. Az első rendszerint tevőleges (positiv) kárnak «damnum emergens», vagy szorosabb értelemben vett kárnak, a másik nemleges (negatív) kárnak, vagy vesztett, elmaradt haszonnak «hicrum cessans» szokott neveztetni.2 Egy és ugyanazon tény a károsodásnak nemcsak egy, hanem mindkét nemét, tehát a positiv és negatív kárt egyszerre és egybekapcsolva is okozhatja; és kettő együtt képezi a vagyonjogi érdeket,3 tehát az érdek megtérítésére való kötelezettség úgy a positiv, mint a negatív kárt átöleli. Hogy azonban a kötelezettség valamely concret esetben mindkettőre együtt vonatkozik-e, vagy csak azok egyikére vagy másikára, az adott eset körülményeitől függ ; s azért ha a megtérítés csak a kár egy nemére vonatkozik is, nincs kizárva az érdek, illetőleg érdek megtérítés fogalma. Az érdek megtérítés ezek folytán különbözik az érték vagy dologérték megtérítésétől; mert [míg az érdek megtérítésnél valamely személy sértett vagyonjogi érdekének helyreállításáról van szó, tehát a szenvedett hátrány mennyisége az illető személyre való tekintettel állapíttatik meg, addig a közönséges dologérték, (piaczi ár), a dolognak csak azon értékét jelenti, melylyel az a forgalomban általában mindenkire nézve bír. A dologérték tehát a személytől eltekintve, mindenkire egyaránt alkalmazandó.4 Az érdek megtérítésre való kötelezettség származhatik:5 1. vétkes1 L. Windscheid i. m. II. 27. 1.; KuMenbeck i. m. II. 15. §. 2 L. Ságliy i. m. 13. §. s 254. 1. * jegyz. 1. irodalom; Zsögöd i. m. 50—71. §§.: Beiner János i. m. 6. §.; 1. még pld. Hasenöhrl i. m. 19. §.; Endemann i. m. 128. s köv. §§. s 556. 1. 1 jegyz. irodalom. — A német ptkv. az idevonatkozó általános szabályokat 249—257, §§. tartalmazza; a magyar ptkv. tervezet 1138—1143. §§-ban szól erről. 3 L. pld. 1874 : 18. t.-cz. 2. s 4. §§. 4 L. Windscheid i. m. II. 27. s köv. 1.; Sághy i. m. 255. s köv. 1. — Kuhlenbeck i. m. II. 120. 1. az előbbit objeetiv, utóbbit relatív kárnak, s a megtérítés alapjául szolgáló becslést absolut, vagy objeetiv, illetőleg relatív, vagy subjectivnek nevezi. 5 E kötelezettség forrására nézve egyelőre Endemann i. m. 130. §.; s ott 585. 1. 13 jegyz. foglalt irodalmi átnézet; Eeiner i. m. s ott irodalom ; Zsögöd i. m. 623. 1. a kártérítési kötelezettség alapjait a következőkben foglalja össze : 1. vétkes, vagy ilyennek tekintett magatartás; 2. kötelemszegés vagy ilyennek tekintett magatartás (a római jogi quasi ex delicto et quasi ex contractuval jelzett csoportok, melyeket Zsögöd az olybávettség szóval jelez); 3. jogos (hibátlan, megengedett) magatartás akárhányszor; 4. ügylet egyenesen s 5. kisajátításféle; ezen csoportosítással szemben itt csak arra kell utalni, hogy épen az objeetiv alapok hiányzanak annak felismerésére,