Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
41 magyar s erdélyi magánjog túlnyomólag mégis szokásjog volt,1 sőt mondhatni ma is az.2 A szokásjog kellékei : a) a nép jogi meggyőződése, vagyis azoknak, kik a hasonló jogviszonyokban valamely szabályt alkalmaznak, azon meggyőződése, hogy ez a jogilag helyes szabály. E meggyőződésnek nem kell általánosnak lennie, mert vannak jogtételek, melyek tárgyuknál fogva csak a nép bizonyos osztályánál (pld. a kereskedelem, vagy mezőgazdaság körében előforduló jogviszonyokban), vagy csak bizonyos területen (az ú. n. helyi vagy particuláris szokások) nyernek alkalmazást; de még a hol ily korlátok fenn nem forognak, sem kivántatik meg, hogy az általában s nagyban jelentkező meggyőződés minden egyesnek meggyőződését képezze, mert az egyesek jogi meggyőződésére azok szellemi fejlettsége, életmódja és társadalmi állása is kiváló befolyással van, mi az általános meggyőződéstől eltérő egyéni nézethez vezethet az egyeseknél. Azonban nem minden szokás válik szokásjoggá, hanem feltétlenül megkívántatik, hogy az oly állapotra vagy viszonyra vonatkozzék, mely jogi szabályozás tárgyát képezheti.3 E mellett igen gyakran tényleg elismert jogviszonyokkal kapcsolatban, azok érvényesülése körül jutnak kifejezésre oly tényleges szokások, & melyeknek még jogi jelentőségű tartalmuk is lehet, azonban azért még sem juttatnak kifejezésre valamely jogszabályt, objectiv jogot, hanem csak bizonyos jogügyleteknél, jogi jelentőségű eljárásoknál állandóan alkalmaztatni szokott visszatérő szokást képeznek, mely a szerződési, a jogviszonyokban szereplő akaratnak magyarázati eszközét, részben ú. n. hallgatólagos akaratnyilvánítást képeznek.4 1 Wenzel i. m. I. k. 75. 1. Suhayda. Tanulmányok a polgári magánjogi codificatio terén. Pest, 1867. 111. s köv. 1. 2 Az 1869: 4. t.-cz. 19. §-a egyenesen ki is mondja: «a biró (a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s) a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és itélni». A Hármaskönyv, az Országbírói Értekezlet ideiglenes törvénykezési szabályai, az absolut korszak kormányrendeleteiből fenmaradt jogszabályok mind a szokásjogtól veszik kötelező erejöket. L. Dell' Adami. Magánjogi codificatiónk. I. 33. 1. 3 Pld. az országszerte szokásban levő halotti tor, vagy a bizonyos vidéken szokásban levő azon gyakorlat, hogy a legeltetés csak májusban kezdődik meg, nem levén jogi meggyőződés szüleménye, nem alkalmas arra, hogy jogszabálylyá legyen, s ezért szokásjogot sem képezhet. L. Unger i. m. 49. 1.; Herczegh i. m. 63. 1. 4 Az ily szokások csak azt kötelezik, a ki azokat a concret jogviszonyban nyíltan, vagy hallgatag elfogadta. Különösen széles tere van ennek a kereskedelmi jogban ; ide tartoznak az usanceok. L. különben Eegelsberger i. m. 100. s köv. 1.; Goldschmidt i. m. 329. s köv. 1.; Nagy i. m. 39. s köv. 1.; Bozóky. A hallgatólagos akaratnyilvánításról. Budapest 1895. 19. s köv. 1. C. 1885 szept. 11. 3714. sz. Márkus II. kiad. I. k. 289. 1.; 1895 máj 25. 17/95. sz. felülvizsg. h. Fabiny i. m. I. k. 10. 1., mely szerint tisztán ügyleti gyakorlat az, a melyben az jut kifejezésre, hogy a malomtaksa mily összegben szokott fizettetni.
