Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

42 De még a jogi szabályozás tárgyát képező viszonyokra vonatkozó, sa folytonos alkalmazásban nyilatkozó minden meggyőződés sem alkalmas, arra, hogy az szokásjoggá váljék; így azon szokások, melyek az erkölcsiséggel, vagy az állami renddel ellenkeznek, szokásjoggá sohasem válhatnak, akár visszaélés, akár tévedés az ily meggyőződésnek alapja.1 b) Hogy a gyakorlat hosszabb ideig tartson és folytonos legyen. Mennyi legyen ezen idő tartama, azt meghatározni nem lehet ;2 azért minden esetben a biró fogja megállapítani, hogy fenforog-e a concrét esetben szokásjogi szabály; e részben a fenforgó szabályt kifejezésre juttató gyakorlat összes körülményei lesznek irányadók a megállapításnál (pld. az állandóbban ismétlődő joggyakorlat alapján természetesen rövidebb idő múlva lesz megállapítható a szokásjogi szabály léte, mint a kivételesen nagyobb időközökben előforduló joggyakorlatnál). A szokásjog hatálya. Werbőczy szerint a szokásnak háromféle hatálya van : t. i. törvénymagyarázó, törvénypótló és törvényrontó.3 a) A szokásjognak minden esetben meg van törvénymagyarázó ereje s ezért helyes is azon elv, hogy a szokás legjobb törvénymagyarázó.4 1 wConsuetudo primo sit rationabilis. Est autem rationabilis, cum tendit et accedit ad finem iuris.» HK. Előszó. 10. cz. 3. §. Werbőczy nyomán Georch i. m. I. köt. 10. 1. Kelemen i. m. I. köt. 112. 1. Csepcsányi i. na. 6. 1. Ut sit justa, honesta, rationabilis, patriae locoque conveniens fundamentalibus Regni legibus non eontraria. Dósa i. m. I. köt. 23. 1. Frank i. m. I. köt. 79. 1. 2 HK. Előszó 10., 5., 6. azt állítja, hogy a szokás érvényére annyi idő kívántatik, mint az elévülésre (praescriptio). E véleményben van Dósa is, i. m. I. k. 22. 1. Ellenkezően, a szöveggel egyezően Frank i. m. I. k. 80. 1., Suhayda i. m. 33. 1., Wenzel i. m. I. k. 80. 1. Ezen álláspont mellett elég arra utalni, hogy egyfelől — Suhayda megjegyzése szerint —• nehéz lenne az elévülési idő kezdetét bizonyítani, másfelől pedig az elévülés — lényegénél fogva — nem jogszabályok megállapítására, hanem magánjogok fentartását és megszüntetését czélozza. Épen úgy nem helyes azon nézet, hogy a szokásjogi szabály keletkezésének egyik kelléke a törvényhozás beleegyezése lenne. E részben csak azt kell megjegyezni, hogy a törvényhozás nyilt vagy hallgatag beleegyezésének követelése nem vonatkozik a concrét szokásjogi jogszabályra, hanem arra, hogy a törvényhozás vagy kifejezetten elismerje, vagy legalább ne ellenezze a szokásjog kifejlődését, illetőleg azt, hogy a szokásjog jogszabályoknak adjon létet. •—• Azon kelléket, hogy a szokásjog elévült legyen, Werbőczy a canonjogból vette — a hol a törvénvrontó szokásnál a 40 éves elbirtoklási idő követelmény — c. 11. X. I. 4. non tamen est usque adeo valitura, ut vei juri positivo debeat praejudicium generare, nisi fuerit rationabilis et legitimé sit prsescripta —. L. különben ezen pontra nézve Regelsberger i. m. 95. 1. ; Scherer. Handbuch des Kirchenrechtes. Graz 1886. I. k. 132. s köv. 1. 3 HK. Előbeszéd 11. cz. 4 U. o. 3. §. — Ez ellen ezen munka előző kiadásaiban 1. pld. VI. kiad. 37. 1. azon megszorító álláspontot foglalta el, hogy a szokásjog csak akkor bírhat törvénymagyarázó erővel, ha a törvény tényleg kétes és a magyarázat nem ellenkezik a törvény szellemével, czéljával és a törvénymagyarázat általános szabályaival; annál is inkább, mivel az 1791 : 12. t.-cz. értelmében a törvények hiteles magyarázatának joga csak a törvényhozót illeti meg. Ezen