Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

40 kezesbe, összeköttetésbe lépnek, ebbeli kölcsönös érintkezésüknél szabályul azt alkalmazzák, mi szellemi képességüknek, nézeteiknek, jogérzetüknek a fenforgó viszony tekintetében leginkább megfelelőnek mutatkozik. Ha e szabály bason esetekben állandóan alkalmaztatik, uralkodó szabálylyá, jogszabálylyá válik, mely a szokás által létesült, melynek a nép jogi meggyőződése adott életet, s mely ennélfogva szokásjognak (jus consvetudinarium) neveztetik.1 E szerint a szokásjog kifejezetten meg nem állapított, valamely szervezet közület tagjainak közmeggyőződésében gyökerező s a megegyező gyakorlatban kifejezésre jutó jogszabály.'1 Eredetileg minden népnek joga szokásjog volt, úgy, bogy a szokásjog képezi minden jogfejlődésnek első alapját. Csak a jogélet nagyobb mérvű fejlődésével, midőn a társadalmi viszonyok bonyolultabbakká váltak, s a műveltség emelkedéseivel naponta újabb és újabb kérdések támadtak, vált érezhetővé az, bogy a szokásjog szűk korlátai az igényeket többé ki nem elégíthetik, s ekkor lépett előtérbe annak szükséges volta, bogy a jog tételeit és szabályait az államhatalom határozottan és kifejezetten formulázza, megállapítsa és kijelentse.3 Ez az átmenet első legfontosabb stádiumát képezi, mely által a jogszabályok maradandóvá tétetvén, megvettetik az alap arra, hogy azok a fokonkinti haladás és változtatott viszonyokhoz képest fejlesztessenek, átalakíttassanak és tökéletesíttessenek. De a belső és külső tökély bármely fokát érjék is el e törvények, a szokásjogot egészen sohasem vetkőztethetik ki jelentőségéből. A magyar magánjog eredetileg szintén csaknem kizárólag szokásjog volt.4 Törvények, privilégiumok és statútumok csak később, a jogélet fejlődésével keletkeztek. Werbőczy hármaskönyve is nagyobbára még szokásjogot tartalmaz. S daczára annak, hogy Magyarországon a XVII. század közepétől fogva a magánjogra vonatkozó számos törvényt alkottak s mind Magyarország, mind Erdély magánjogában a királyi privilégiumoknak és közhatósági statútumoknak mindig igen fontos része volt, azért 1848-ig a 1 A szokásjog lényegére s jogszabályadó erejére nézve s általában 1. a kimerítő irodalmat Gierke i. m. 159. 1. 1. jegyz. ; s u. o. 20. §. s Regelsbergernél i. m. 19. §. ; a különböző theoriáknak s ezek között a történelmi iskola s a canonjogi doctrina álláspontjának jellemzését. L. továbbá Oertmann. Volksrecht u. Gesetzrecht. Dresden, 1898. Brie. Die Lehre v. Gewonheitsrecht, Gesckichtliche Grundlegung. Breslau, 1899. 2 Helyesen utal Gierke i. m. 165. 1. s ott 23. jegyz., arra, hogy a történelmi iskola által felállított népmeggyőződés egyoldalú, s mint alább látni fogjuk, épen nem megfelelő fogalom. 3 Az írásba foglalás azonban nem határozó. 4 L. Hajnik i. m. III. kiad. 1891. 294. 1.; U. a. Magyar alkotmány-, és jogtörténelem. Pest. 1872. 275. s köv. 1.; U. a. A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád-, és a vegyesházi királyok alatt. Bpest, 1899.; s itt pld. 1. 153. 1.