Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
488 Ezen úrbérek kiegészítő részét képezik s a birtokrendezéseknél még ma is mindig igen lényeges adatot képeznek, a végrehajtó megyei tisztviselő által aláírt s kitöltött úrbéri táblák, melyek 16 rovatból állanak és a helység minden egyes jobbágya telki állományának mennyiségét s azok úrbéri szolgálmányait adják elő.1 Ezen úrbéri táblákat elkészülésük után a helytartótanácshoz felterjesztették, s ott helybenhagyatván, leküldötték és a helyszínén kihirdették, megmagyarázták, s azután egy példányban a földesúrnak, másik példányban a jobbágyközségnek adták át; két példányban pedig a 9 pontra adott feleletekkel együtt a megyéhez küldték, hol az egyik példányt a levéltárba tették, a másikat a helytartótanácshoz terjesztették fel. Az úrbérnek — az előadottak szerint — törvényhozáson kívül történt behozatala és végrehajtása folytán a törvényhozás, az 1791 : 35. t.-cz.-ben kimondotta, hogy a földesúrak és jobbágyok közötti viszony mindig törvényhozásilag tárgyalandó és intézendő el, és hogy az úrbér országgyűlésileg dolgoztassák ki. Ezen czélra országos küldöttség rendeltetett ki, s a Mária-Terézia királynő alatt behozott úrbér, minden abból az ország alaptörvényeire vonható következtetés nélkül ideiglenesen hatályban fentartatott az 1792. évi országgyűlésig, illetőleg addig, a míg az országgyűlés az úrbért meg fogja állapítani. Ezen rendelkezést azután egyik országgyűléstől a másikig folyton megújították,2 míg végre az 1832, 6. évi országgyűlésen a földesurak és jobbágyok jog- és birtokviszonyainak szabályozása rendszeres tárgyalás és szabályozás alá került, mely munkálatot az 1840. évi országgyűlés részben javította és pótolta, részben kiegészítette, s ezen helyzetben maradt a dolog 1848-ig, midőn a törvényhozás az úrbéri kapcsolatot megszüntette.3 Az úrbéri kapcsolat megszüntetése időpontjától kezdve, az úrbériség egyfelől mint a történelmi jog fontos része jön figyelembe, másfelől figyelembe jön, mint oly joganyag, mely megismertet azzal, hogy a földesúrak a megszűnt úrbériségekért minő ellenértékben, kártalanításban, illetőleg megjobbágyokra nézve tilalmas tények s azok büntetéseiről; 9. azokról, melyek a belső rendtartást illetik. Ezen pontozatokból ma már csak nagyon kevés bir gyakorlati értékkel; pld. a határok úrbéri osztályzatára, a telki állományok mértékére vonatkozó megállapítások. 1 Az úrbéri szolgálmányok megszűnte folytán azonban ezen rovatok közül ma már gyakorlati jelentőséggel csak a következők bírnak: az 1-ső rovat, mely a telkes gazdák és zsellérek vezeték- és keresztneveit, a 2-ik, mely a jobbágyhelyek minőségét, a 3., 4., 5., melyek a jobbágybelyek belső és külső térmértékét, a 16., mely az illető egyes jobbágyok belsőségeinek és kaszálóinak kiegészítésére adott szántóföldek holdszám szerinti kitüntetését tartalmazza. 2 L. 1792 : 12.; 1796 : 3.; 1802 : 6.; 1805 : 3.; 1807 : 3.; 1808 : 9.; 1812 • 3 : 1827 : 10.; 1830 : 14. t.-cz. 3 L. 486. 1. 3. jegyz. Erdélyre nézve 1. az 1846/7 : 3—14. t.-cz. Az úrbéri kapcsolat megszüntetésére nézve pedig 1. 1848 : 4—6. t.-cz. L Dósánál i. m. III. 99—112. §§.
