Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

30 A törvény magyarázatának kétféle eszköze van: a) a törvény szavai (a grammaticai magyarázat); b) oly további elemek, a melyek a törvényhozói akarat felismerésére; a nyelvészeti segédeszközök mellett, vagy azokon kivül is alapul szolgálhatnak (ú. n. logicai magyarázat). Ily elemek azon életviszonyoknak természete, melyekre a törvény vonatkozik, s azoknak törvényhozási szempontból jelentkező igényei; ily elem továbbá a törvény meghozatalának indoka (occasio legis), a kétes szabálynak a szabályozás más részeivel, vagy más, habár már megszüntetett törvényekkel való összefüggése, a törvényhozó és a kétes törvény korának jellege, a törvényhozónak ugyanazon törvény tárgyát illetőleg más helyt tett nyilatkozatai s azon ezél, melyet a törvényhozó a fenforgó törvény által elérni akart. A grammaticai és logicai törvénymagyarázat ugyanazon czélra törekszenek. A törvény helyes értelmezésének felismerése és kifejtése képezi a czélt, mely felé a magyarázat mindkét neme törekszik. Nem állanak azok ellentétben egymással s az sem mondható, hogy a logicai magyarázat csak subsidiarius jelleggel bir, s hogy azért a logicai magyarázatnak csak akkor nyilik tere, ha a nyelvtani magyarázat nem vezetett kellő eredményre ;* ellenkezőleg együttesen alkalmazandó mindkét magyarázó mód, mert a nyelvtani magyarázat helyessége is attól van feltételezve, hogy a logicailag helyes eredményre vezet-e ? S e szerint sem a nyelvtani magyarázatnak nincs a logicai felett elsőbbsége, sem viszont, hanem a logicai magyarázat a nyelvtani magyarázat legbiztosabb eszköze s viszont a nyelvtani magyarázat egyik erős alapja és gyakran korlátja a logicai magyarázatnak.2 A törvénymagyarázatra nézve igen fontos azon viszony, mely a gyakorlat s a jog tudományos mívelése között jelentkezik. rendje a felmenők s az ezektől leszármazott oldalrokonoknál czímű szakaszokat. 1 Ellenkező nézetben van Frank i. m. I. k., 60. 1., Suhayda i. m. 29. L, sőt Wenczel Gusztáv is i. m. 142. 1., kik azon elvet állítják fel, hogy előbb a grammaticai magyarázat használandó, mert fel kell tenni a törvényhozóról, hogy helyes szavakkal akart és tudott élni, ha azonban a grammaticai magyarázat kétségnek enged helyet, a logicai foglal helyet. Ellenben Kövy (Fogarasi fordít.) 42. 1. fenti nézetet vallja, Celsusnak azon ismeretes elvére hivatkozva: «Scire leges non est verba earum, sed vim ac potestatem». Ezzel egyezőleg mondja Kelemen is «in legibus interpretandis plus rationi quam verbis tribuendum». I. köt. 86. §. i. m. 2 így Unger. System I. köt. 84. 1., Pfaff és Hoffmann. Commentar 183. 1., Windscheid. Lehrbuch des Pandectenrechtes I. §. 21. A törvényhozó igen gyakran használ oly kifejezést, mely az összefüggésben egészen más értelemre mutat, mint a rendes szótári értelemben. Pld. a gyermek kifejezés a törvény összefüggése szerint lehet vagy csak az első izbeni, vagy későbbi leszármazó is. L. Eegelsberger i. m. 146. 1. Természetes, hogy a törvény nyelvének az értelmezésnél való felhasználásánál mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy a történelmi eredet, a legális szóhasználat, vagy a közélet nyelve vehető-e alapul s már ezen ponton bele kell olvadnia az ú. n. logicai magyarázatnak a nyelvtani magyarázatba.