Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Első rész: Általános rész

se; Ezenkívül még szem előtt tartandó az is, hogy létezik a személyek egyesületének oly neme, a melynél nem létesül az egyesült személyek individualitásától különvált önálló jogalany, azonban ennek daczára kifelé többjogviszonyban a személyek között fennálló viszony, mint egység jelentkezik, a minek következményeként több irányban és külső vonásban a jogi személyekkel való hasonlatossággal állunk szemben ; holott lényegben csak több személy közötti — különös szabályok szerint rendezett, — jogviszonyról lehet itt szó, a mely azon alapul, hogy a jogviszonyban álló személyeket egy és ugyanazon jogok ós kötelezettségek illetik meg; azonban nincs itt szó bizonyos czélra létesült oly szervezetről, a mely épen a tagjait képező személyek individualitásától független önállóságában bírja jogalanyiságának alapját ós lényegét.1 Ezen megkülönböztetésre különös súlyt kell helyeznünk azon kérdésmegoldásánál, hogy a kereskedelmi társaságok minden neme jogi személyt képez-e ? 2 1 L. Gierke i. m. 79, s köv. §§.; Eegelsberger i. m. 79. §. ; Cosack i. m. 38. §. 2 Ezen kérdésre 1. főleg Nagy. Kereskedelmi jog i. m. IV. kiad. I. k, 47. §. s 205. 1. 5) jegyz.; 214. s köv. 1. s itt az irodalom s gyakorlat. E vita főleg a német jogászok között folyik, miután a franczia s ezt követő olasz, belga doctrina azokat kivétel nélkül jogi személyeknek nyilvánítja ; Nagy i. h. arra is útal, hogy a belga 1873. évi társasági —, az új olasz, spanyol, portugál s román kereskedelmi törvény kifejezetten elismeri a kereskedelmi társaságok jogi személyiségét. — Németországban azonban három irányban térnek el a nézetek: 1. az egyik nézet szerint minden kereskedelmi társaság jogi személy, vagy legalább relatív jogi személy — 1. Anschütz és Völdendorf. Commentar z. alig. deutschen Handelsgesetzbuche, 11. s köv. 1.; Endemann. Das deutsche Handelsrecht, 171. 1. ; Gareis. Handelrecht 29. §. ; Dahn. Handelsrechtliche Vortráge 11. s köv. 1.; — 2. ezzel szemben áll azon nézet, mely minden kereskedelmi társaságtól megtagadja a jogi személy minőségét — így Pfeifer. Die Lehre von den juristischen Personen. 41. s köv. 1. ; Wáchter. Handelsrecht. II. r. 2. 1. 2. jegyz. ; Koch. Allgemeines deutsches Handelsgesetzbuch. 53. 1. 36. jegyz. — Végre 3. a harmadik nézet a részvénytársaságokat és szövetkezeteket a jogi személyek sorába sorozza, ellenben a közkereseti és betéti társaságokat nem tartja e minőséggel felruházottaknak. — Eenaud. Das Recht der Actien-Gesellschaften. 101. 1. ; Arndts. Pandecten. 45. 1. 3. jegyz. Hahn. Das Handelsrecht. I. k. 613. 1. ; Staub. Kommentár z. alig. d. HG. 126. 1. s ott idézett irók. Gierke i. m. 670. 1. s 35—37. jegyz. Nálunk Bozóky a jogi személyekről írt értekezése s ezzel kapcsolatban a II. magyar jogászgyűlésen beadott, ós a III. jogászgyűlésen tárgyalás alá került indítványa a részvénytársulatok jogi személyi minőségót kétségbe vonja. A nézettel szemben állást foglalt Vavrik Béla az indítvány feletti véleményében 1. a II. jogászgyűlés évkönyvét 236. s köv. 1., s Teleszky előadmányában 1. a III. jogászgyűlós évkönyvét II. r. 29. 1., kik a részvénytársaságot határozottan a jogi személyek közé sorozzák. Hasonló nézetben van Apáthy is Kereskedelmi jog. 230. 1., azonban a közkereseti és betéti társaságokat ő sem tartja jogi személyeknek. Az összes kereskedelmi társaságok jogi személyi voltát vitatja Nagy Ferencz. A kereskedelmi társaságok jogi természete, különös tekintettel a főbb európai törvényhozásokra, értekezésében. Magy. Igazságügy. 1878. 9. köt. és a Magy. keresk. jog. i. h. Neumann Ármin. A keresk.. törv. magyarázata. I. 217—221.1. szerint egyik keresk. társaság sem jogi személy-