Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 68 — A bizonyítási módoktól megkülönbözteti az elmélet a bizonyító okokat, mely utóbbiak alatt azon okok összege értetik, mely által a bíróban a tény valósága felőli meggyőződés idéztetik elő. l) A bizonyítási módok és okok együtt képezik a bizonyítékot. A bizonyíték előállítására irányzott cselekvés a bizonyítás. A bizonyító okok azután ezen elmélet szerint tényleges (faktisch) és jogi (juristisch) bizonyító okokra osztatnak fel. A tényleges bizonyító ok a bizonyításnak tényleges, ragyis érzékeink alá eső eredménye. A jogi bizonyító ok pedig mindazzá mit a jogtudó biró a tényleges bizonyítékból a jogi, vagyis a törvényes szabályok szerint kivánt bizonyosság megállapítása czéljából következtet, vagyis mi a biró jogi meggyőződését előidézi. 2) E megkülönböztetésnek azonban nincs gyakorlati értéke, sőt elméletileg tekintve is a dolgot, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a jogi bizonyító ok nem bir oly önállósággal, hogy annak, a tényleges bizonyító ok nélküli létezése képzelhető lenne; mert a jogi bizonyító ok nem más, mint a tényeknek jogi szempontból való felfogása, s illetőleg azoknak alkalmazása a fennálló jogra. 3) Ez azonban nemcsak a bizonyítási eljárás sajátsága. A jogviszonyok alapját tények képezik, s az egész jogtudomány lényege nem más, mint a jognak tényekre való alkalmazása; azért a tény és jog a jogkérdés oly szoros összefüggésben áll egymással, mint a test a lélekkel. De nemcsak a bizonyító okoknak tényleges és jogi bizonyító okokra való felosztása; hanem maga azon megkülönböztetés, mely a bizonyítási módok és a bizonyító okok között felállíttatott, sem bir jelentőséggel. Voltak a nem régmúlt időben igen jeles tudósok, kik e megkülönböztetés helyes felfogására igen nagy súlyt fektettek. Martin különösen óvja a jogászokat, hogy e két fogalmat !) Jordán i. m. 111. lap. 2) Geusler: Über Begriffe, Beweis, Beweismittel, Beweisgrund ed (Archív für die civilist. Praxis.) I. köt. 31. 1. V. ü. Martin: Lehrbuch 287. lap. Linóit: Lehrbuch 296. Schuster: Civilprocessordnung für Ungarn ect. 341. lap. V. ü. Huszthy: Juris prudentia practica 206. lap. 3) Jordán i. h.