Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

51 — kéknek, melyek erre nézve a bírónak irányadóul szolgálnának, az ész szabályaira alapított benső indokok alapján kivánja eszközölni. A szóbeliség s közvetlenség elve a polgári perben is általánosan elfogadtatván, az eddig hangzatos formális igazságszolgáltatás helyett az anyagi igazság kiderítésének szükségérzete lépett mindinkább előtérbe, s ezzel azon nézet is mindinkább érvényt kezdett nyerni, hogy miután a szóbeliség az Írásbeli holt anyagnak életet ad, mert a biró nem rideg betűk, hanem a közvetlen benyomás folytán szerzett benső meggyőződése után itél, e tevékenysége nem lenne teljes, ha a törvényes bizonyítási elmélet szabályai által meggyőződésének kijelentése korlátoltatnék. ') Ellenére annak, hogy több oldalról vitattatik, miszerint: a közvetlenségnek nem követelménye a szabad bizonyítási elmélet, 2) a két elvnek egymástól való elválasztliatlan kapcsolatát belátva, a szóbeliségre alapított újabb perrendek általában elfogadták, s a bizonyítékok szabad mérlegezését állítván fel elvül, 3) csak némely j) A törvényes bizonyítási elméletet az újabb időben különösen védi Kroll: Über die Beweiswürdigung im Oivilprocess. Leipzig 1862. A szabad bizonyítási elmélet mellett pedig kitűnő czikksorozatot közöl Endemann : az Archív für die civilist. Praxis. 41., 42. és 43. köt. Érdekes e részben továbbá Bar: Recht und Beweis im Civilprocess, valamint a III. német jogászgyülésben adott vélemények s annak tárgyalásai, melyek folytán a jogászgyülés a szabad bizonyítási elméletet fogadta el. (L. az évkönyvek 122. s köv, lapjait az I. kötetben, úgy a II. köt. 513. s köv. 1.) Végül Osterlohnak a szász és német, továbbá az ('•szak-német javaslat, Silberachlagnák az osztrák, s Harriesnelc szintén az északinémet javaslat felőli véleménj'eikeit. Haimerl: (österreichische Vierteljahrschrift II. köt. 91. s köv. lap) a szabad bizonyítási élmélet szükségét a szóbeliség mellett elismeri, de bizonyos szabályok felállítását mégis szükségesnek tartja. Fölmerült e kérdés a III. magyar jogászgyülésen is (1. az 1872. évkönyv 271. s köv. lap), hol érdekes vitát idézett elő, de ez úttal határozat még nem hozatott. A IV. magyar jogászgyülés azonban egyhangúlag a szabad bizonyítási elmélet mellett nyilatkozott. (L. az idevonatkozó véleményeket a IV. magyar jogászgyülés évkönyvének 241. s köv. lapjait.) 2) L. e részben Hahnosy: a nyilvános és szóbeli polgári peres eljárás alapelvei 75—76. lapján adott, habár eléggé gyarló megjegyzéseit. 3) Bajor perrend 345. §., német (1866. évi) javaslat 306. §., német (1871. évi) javaslat 295. s következő §§., észak-német javaslat 430. §., porosz javaslat 421. § , osztrák javaslat 309. §., szász javaslat 495. §., hesseni javaslat 445. §. A tanúvallomásokra nézve az orosz perrend sem állít fel a bírót kötelező szabályokat, 1. 411. és 437. §§. 4*