Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)
Bevezetés
— 20 — majdnem teljesen ismeretlen, s az igazságszolgáltatás czéljaival ellenkező eljárás meghonosítása, annak fő bűnei közé tartozik. l) A per tárgyalása a legnagyobb húzásra, halasztásra nyújtott bő tért. Először a perhalasztó kifogások tárgyaltattak, s az erre nézve szükséges tanúk hallgattattak ki, vagy más felhivott bizonyítékok feletti eljárás foganatosíttatott, s ezek után döntetett el: ha vájjon alperes a pert elfogadni tartozik-e? Már e tárgyalás is czéltalan huzavonára szolgáltatott annál is inkább okot, mert a perhalasztó kifogások természete felől tiszta nézet nem uralkodott, s igy a szó szoros értelmében perdöntő kifogások is a perhalasztó kifogások közé soroztattak. 2) Ugy látszik, ki is zsákmányolták a peres felek ezen előnyt, s már a perhalasztó kifogások oly mérvben használtattak fel a per húzására, hogy e visszaélés elejét venni egy főpásztori körlevél szükségesnek látta, 3) mely azonban tényleg csak irott malaszt maradt. Ha akként véget érve a perhalasztó kifogások, azok határozatilag elvettettek, alperes az ügy érdemébe bocsátkozni kényszerülvén, megkezdődött a litis contestatio hatálya, s ennélfogva a tárgyalás az ügy érdemében folytattatott, melynél alperesnek bő módja volt a jogos igényeit érvényesíteni czélzó felperes elé ujabb és ujabb akadályokat gördíteni. Megkezdődvén az érdemleges tárgyalás, minden félnek jogában állott a fenforgó ügyre vonatkozólag kérdéseket (positiones) tenni ellenfelének, melyekre az feleletet (responsiones) tartozott adni. — A felek által felhozott, s az ellenfél által tagadott tények, ha azok valódi (positiv) tények, s nem tagadólagos (negativ) állítá1) V. ö. Endemann. Das deutsche Civilprocessrecht. 357. lap. 2) így Innocens pápa körleveléből kitűnik, hogy a tartozás lefizetését illetőleg tett, valamiut a „pacti de non petendo" kifogást a perhalasztó kifogások közé sorozta. L. Guyet Linde folyóiratjában „Zeitschrift für Civilrecht und Process". VII. k. 455. lap. V. ö. Rau i. rn. Archiv 38. k. 419. lap. 3) (4. XII, 25. de exc.) Pastorales : Quoniam per dilatorias exceptiones malitiose nnonunquam causarum terminatio prorogatur . . . decernimus, ut intra certum tempus a judice assignandum omnes dilatoriae proponantur ita, quod si partes ex tunc voluerint aliquas opponere, quas non fuerint protestatae, nullatenus audiantur, nisi forte aliqua de novo sibi competens exorta fuerit: vei is, qui voluerit eam opponere, fidem faciat juramento, se postmodum ad illius notitiam pervenisse.