Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

- 153 — VI. A mondottak után azon kérdés lép előtérbe, hogy a vélelmek s különösen a jogvélelem mily tért foglaljon el a bizonyítási eljárásban, szemben a bizonyítási kötelezettség szabad meghatározására nézve kimodott alapelvvel, és tekintettel különösen arra, hogy e tételnél az anyagi magánjognak a bizonyításra kiható szabályai is érintetnek, miként lenne ezen kérdés megoldandó ? Endemann e tekintetben is kimondott elvéhez híven foglalja el álláspontját, s szerinte a szabad bizonyítási elmélet mellett oly vélelem, mely egyik tényből a másik tényre való következtetést rendeli, és azt nem a biró belátására bizza, helyt nem foglalhat, mert ez a czélt, mely az anyagi igazság kiderítésében öszpontosul hiúsítaná meg. ') Azonban Endemann a bizonyítási kötelezettségre való tekinérintetlenül hagyja, ugyanezt látszik czélozni az 1871. évi német pervend is, midőn e kérdést teljesen mellőzi. Az osztrák perrendjavaslat (281. §.) a vélelmet, mint a bizonyítási kötelezettséget elhárító okot említi fel, de tért enged — minden korlátolás nélkül — a közönséges vélelmek általi bizonyításnak is (284. §.) Leghelyesebb a szász javaslat szerkezete, mely 388. §-ában következőleg szól : „Tathsachen .... dürfen dafern sie nicht schon ohnedies in i-echtlicher Gewissheit beruhen, vom Eichter bei Entscheidung eines Kechtsstreites nur berücksichtiget werden, wenn sie durch Beweis in rechtliche Gewissheit gesetzt sind", mely a jogi bizonyosságot, mi rendes bizonyítási eljárás nélkül a vélelmen kivül — más ezzel rokon, de nem azonos okokból is eredhet — nem köti a vélelem fogalmához. A közönséges vélelmekről a 389. §. emlékezik következő rendelkezésében : „Streitige Tathsachen können unmittelbar oder mittelst Schlussfolgerung in rechtliche Gewissheit gesetzt werden." Dicséretre méltó a magyar előadói javaslat is ; mert e részben a jogtudomány követelményeit nem tévesztette szem elől, ugyanis : a III. könyv I czím 4. §-ban foglalt következő szabálya : „oly állítást és körülményeket, melyek jogilag valóknak tartandók, nem szükséges bizonyítani" annak tudatát tanúsítja, hogy nemcsak a jogvélelem alapítja meg a l>iz<>nyosságot, a vélelemről különösen szóló 7. §-a pedig, mely szerint „oly vélelem által támogatott tényt, vagy állítást, melyhez a törvény jogi bizonyosságot köt, nem szükség bizonyítani, az ellenkező bizonyítását azonban a törvényes vélelem nem zárja ki", tanúságát adja azon helyes felismerésnek, hogy a megdönthetlen jogvélelem (praesumtio juris de jure) a bizonyítási eljárásra való tekintettel nem létezik. Ily vélelem csak bizonyos bizonyítékok kizárása által létesülhet, ezen irányt azonban a magyar javaslat a nemzeti érzület és a hazai követelmények figyelembe vétele mellett méltán mellőzött. ') Endemann: V> eweislehre 97. lap.