Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)
I. rész: A bizonyítási tan általános része
— 145 — tott fel, hogy minden fél azon állítását tartozik bebizonyítani, a mely állítás ellen a jogvélelem liarczol. ű) Probare debet, ciu praesumtio adversatur.) Miután e szerint a bizonyítási kötelezettség átalában a vélelemtől lett föltételezve, mindenesetre meg kellett határozni, hogy melyik állítás mellett liarczol a vélelem, mi hogy lehetővé váljon, azon elv mondatott ki, miszerint minden oly esetekben, melyekben a források védelmet nem állítanak fel, a vélelem az ellenkező valódisága mellett harczol. 2) így származott egész serege a vélelmeknek, melyeket, hogy a zavarba 3) némi rendszer hozassék be, néhány átalános szabály alá igyekeztek vonni. 4) A vélelmek e szabályozásánál azonban kitűnt, hogy a felállított vélelmek számos esetekben ellenkezésben állanak egymással, miből a vélelmek összeütközéséről (Collision der Vermuthungen) szóló tan keletkezett, mely ismét minden benső alap nélküli vitákra szolgált indokul. 5) Hogy e tan, mely a bizonyítási kötelezettséget a vélelmekre kívánta alapítani, tarthatlan volt, fönebb már előadtuk, valamennyi rendszer között, mely szerint a bizonyítási kötelezettséget szabályozni törekedtek, ez nyugszik a legtarthatlanabb alapon, mely a vélelmek fogalmát is teljesen zavarttá tette s azt minden más rokon fogalmakkal azonosította. G) Webert illeti a főérdem, hogy az abbeli kiindulási pont fonákságát kimutatva, az elméletek lényege s feladata körül a helyesebb irány útját megtörte. Ezen a nyomon haladtak az újabb irók is, kik ') Langenbeck: Baweisführung I. köt. 195. lap. Unger: System II. köt 586. lap. -) Helyesen mondja Langenbeck, hogy e részben Schneider (Vollstándige Lehre über die Beweisführung) valódi kihágásokot követett el i. m. 195. lap. Schneider felfogásának helytelenségét már Weber is igen alaposan megróvja (Die Verbindlichkeit zur Beweisführung) 74. s köv. 1. Több példát idéz e felfogás helytelenségének kimutatására Unger is System II. k. 587. I. 8) A vélelmek köriili fogalomzavar és az ebből eredő casuistica már a canoni jogban is nagy mérvben helyt foglalt. L. Gross: Beweistheorie im canonischen Processe 58 — 59. lap. 4) Schneider : (i. m. 24. s köv. §.) 13 szabályt állít fel, melyek által azonban a törvéiryes vélelmek szerinte sincsenek teljesen kimerítve. Több más Íróknak ily szabályok felállítása körüli kísérleteire nézve L. Unger : System II. k. 588. lap 29. jegyzet alatt. 5) Weber: i. m. 83—85. lap. 6) Az e részbeni tekintélyesebb irók véleményét bírálja Unger i. m. 745. s köv. lap. A bizonyítási elmélet. 10
