Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

A bizonyítékok bizonyító ereje, s ebből kifolyólag azok mérlegezése, nem volt szabályokhoz kötve, J) e részben csakis a biró belátása határozott; s azért, hogy ez lehető legyen, a bizonyítási eljárás fő követelménye a közvetlenség volt; mert csak oly tanúk, kik a biróság előtt személyesen hallgattattak ki, képeztek teljes bizonyítékot. '-) Mennyire érvényben volt a bizonyítékok szabad mérlegezése, tanúsítja az ís, hogy bizonyítékok hiányában a felek erkölcse és hitelessége szolgált a birói Ítélet alapjául, 3) mi kétségtelenül tanúsítja, hogy a mai fogalom szerinti felosztása a bizonyítási kötelezettségnek, a római formula perben nem gyakoroltatott. A tárgyalást az Ítélet zárta be, mely ha társas biróság által hozatott, a szótöbbség határozott, egyenlő szavazatok, alperes felmentését eredményezték. Az Ítélet szóval mondatott ki, és a formula értelmében vagy felmentő, vagy elmarasztaló volt, az Ítélet nem indokoltatott, és mindkét fél jelenlétében hirdettetett ki. II. A római classicus korbeli perjog jellege, tekintve mai viszonyainkat, a peres ügyi eljárás rendszerére, s az ezzel oly szoros összeköttetésben álló bizonyítási elméletre nézve sok tanulságot nyújt. tione actor es(Ulpianus ad ed. pr. 1. de exc.) Csak tanácsok, de nem kötelező szabályok voltak. L. e részben Bethmann i. m. II. 267. 1. és III. 272. Endemann. Beweislehre 14. lap. Rudorf i. m. EL 250 s köv. LangenbecJc. Beweisführung im Civil process I. kötet 9 — 10. lap, mely müvekből a fentebbi idézetek vétettek. J) Leghatályosabb bizonyíték erre Hadrián decretuma: (1. 3. §. 2. Dig. de test. 22. §. ,,Quae argumenta ad quem modum probandae ciuque rei suffidant. nullo certo modo satis definiri potest. — Hoc ergo solum tibi rescribere possmn summatim non ubique ad unam probationis speciem cognitionem statim alligare debere, sed ex sententia animi tui te aestimare oportere, quid aut credas, aut parum probatum tibi opineris.") Hasonló szellemét tanúsítják a római felfogásnak Cicero következő szavai: Apud bonum judicem argumenta plus quam testes valeut (De rep. 1, 38.) 2) Alia est auctoritas praesentium testium, alia testinioniorum, que recitari solent, tecum ergo delibera, ut si rétimére eos velis, des eos impendia (1. 3. §. 4. Dig. de test, 22. §.) innen volt, bogy 8 tanú által kiállított, s esküvel erősített bizonyítvány nem birt feltétlenül bizonyító erővel ; mert a személyes benyomás hiányzott. L. Rudorf i. m. II. k. 253. 1. V. ö. Bethmann i. m II. k. 598. 1. Hefter i. m. 292. lap. s) Bethmann i. m. II. köt. 60>'. lap.