Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 140 — zonyítani. hogy ez eseményt bizonyos körbén mindenki tudja, nem elég tehát annak beigazoiása, hogy azt Péter és Pál is tudják, hanem annyi egyén lenne kihallgatandó, a mennyit a biró szükségesnek tart azon számra,, mely a köztudomást megállapítja. ') Ezen érvelés azonban tévedésen alapszik, mert sok esetben a tény köztudomású volta könnyebben bebizonyítható, mint maga a tény. kivált ha nem a közelmúltban, hanem régen elmúlt időben történt esemény forog szóban, melynek tudomása általános, sőt nyomai is látszanak (p. o. hogy ezelőtt 80—90 évvel egy község leégett, vagy földrengés folytán elpusztult), de nem létezik már ismert ember, ki erről saját érzéki észlelete folytán tehetne tanúságot. Ki lehetne-e zárni ilyen esetben a köztudomás bebizonyítását ? Nem forog fenn nehézség a bizonyítás ezen irányban leendő eszközlésére nézve sem. Ha az egyik fél a köztudomás beigazolására ajánl bizonyítékot, ebbeli előadására nyilatkozik a másik fél. E kölcsönös nyilatkozatok folytán a bíró képes lészen megbírálni, hogy a felhozott bizonyíték által a köztudomás igazoltnak tekinthető-e. a nélkül, hogy a tanúk óriás számbani előállítása igényeltetnék. -) Ezen utóbbi eset a nélkül is ritkán fog előfordulni, mert a/, r/. iránybani bizonyítás mindig kétesebb eredményű, mint ha az közvetlenül magává a tényre intéztetik, s ennélfogva a fél csakis akkor fog ehhez folyamodni, ha a közvetlen bizonyítás nem lehetséges s ezen esetben az ez uttóli elzárására semmi elfogadható ok sem forog fenn. VI. A köztudomástól megküíönböztetendő a közhír és a hír mely nem positiv tényeknek, hanem eltei jedt szóbeszédnek köszöni lételét. Ez a bírói Ítélet alapjául soha sem szolgálhat, minek oka a dolog természetéből következik. A köztudomást a közhírtől mindig határozottan megkülönböztette már a canoni jog is és határozottan útal a kettő közötti különbség fontosságára. 3) 0 Geasler: Archív für die civilist. Praxis I. köt. 200. s köv. lap. OersterdiiKj : Ausbeute von Nachr'orscliungen II. 2u3. 1. -) Langenbeck; i. m. 165. lap. Bayer: i. in. 722. lap. s) Cap. 10. X. (3. 2.), Gap. 13. X. (5. 3.) : »Rumor autem vichiiae non adeo estjudicandns validns, t|nod niai rationabiles et tldedignae probatiowN accedant.- (JJJ. Coel st,jnu Cap. 8, X. de cohafe. c-lericornni. (3. 2.)