Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)
I. rész: A bizonyítási tan általános része
— 133 — kezett ezen irányban, III. Lmocenz azonban az általuk felállított szabályokat mellőzve, a köztudomást a beismerés vagy bírói ítélettel egy jelentőségűnek mondotta ki, és ez által érvényébe visszahelyezte ; figyelmeztette azonban egyúttal a bíróságokat, hogy a köztudomás megbirálása körül óvatos ejárást kövessenek, nehogy kétséges tényeket is köztudomásuaknak jelentsenek ki. ') A eánoni jognak idevonetkozó szabályi többek véleménye szerint csakis egyház-fegyelmi ügyekre vonatkoznának, e nézet azonban téves, mert azok a polgári, sőt fenyítő ügyekben is általában alkalmazást találtak. 2) III. Ezen úton átszármazott a német perjogba is, :i) hol nem csekély gondot okozott az irodalomban annak meghatározása, hogy köztudomású ténynek tulajdonképen mi tekintessék, s illetőleg miként lehetnének e részben is oly szabályok létesítendők, melyek által a biró szabad működését korlátolva, a köztudomás már a törvényben biztos meghatározást találna. Minthogy azonban e kísérlet igen kevés sikert aratott, az alakiság fénykorában pedig azon eszme, hogy a bíró meggyőződése is számbavehető tényező legyen az igazságszolgáltatásnál megbarátkozni általában nem bírtak, azon irány kezdett terjedni, hogy a köztudomás —mint bizonyíték, vagy helyesebben, a bizonyítási kötelezettséget elhárító ok — teljesen mellőztessék. Az (j részben megindult harcz élén a tudományos világban oly esetben, midőn az, hogy a pap eoncubinatusban él, köztudomású volt, megengedtetett, csuk azon esetre rendelte elnézendőnek, ha a concubinátus az illető pap beismerése által, vagy itéletileg állapíttatik meg. C. 7. X. de cohab. Cler. (3. 2.) ') így Cap. 14. X. de apell. 2. 28. . . . ^Duximus respondendum, quod si aliquando alhjui, quos manifestum sit et notorium uxorem alterius detinere aut injecisse manus violentas in clericum, appellaverint eorum apellatione non est aliquatenus tleferendum. Sed qunm multa dicantur notoria quae non sunt, providere tebes ne quod dubium est pro notori videaris habere.* V. ö. C. de cohab. cler. III. C. 2) A lap X. »de testibus cognandis vei non« felirata, úgy tartalma is tanúsítja, hogy az ebben foglalt szabályok általános alkalmazásra voltak számi) va. V. ö. Bayr: Vortráge 720. lap. 3) Bayer: i. h. (Jsterlok i. m. I. k. 324. lap. Velzél: i. m. 178. lap. Linde : i. m. 321. lap. Larigenbeclc: i. m. 150. lap. Endemann ; líeulschrs Givilprozessrecht 700. s köv. lap.
