Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

I. rész: A bizonyítási tan általános része

— 124 — kapta, kifogást képezvén, ez annál inkább alperes által lett volna bizonyítandó, mert az ajándékozás mellett nem harczol a vélelem; más részről a felhozott bizonyítékok csakis egy jövendőbeli ajándékozás lehetőségét igazolván, azok a fentebbiekkel szemben, annak igazolására, hogy az ajándékozás valóban megtörtént, kellő bizonyítékul nem tekinthetők. Ha ellenben alperes a bíró által hozzá intézett azon kérdésre, hogy miért adta volna neki felperes ajándékban a mondott összeget, semmi oly okot, mely azt valószinüvé tenné felhozni nem tud: mely bíró nem fogja azt a természetes logica szabályai szerint marasztalni ? És a törvényes elmélet ? a fönebb közlött mindkét itélet ez esetben épen úgy alkalmazható, leszámítván az utolsó indokot, mely a valószínűség bizonyítására vonatkozik. Ily elmélet nyújt jogbiztonságot ? bizonyára nem. Ellentétbe helyezi magát a természetességgel, az észszerűséggel, *) s azért oly perrendben, mely az utóbbi alapra van fektetve, helyt nem foglalhat. Az összbenyomás által szerzett meggyőződésnél, mint azt a most felhozott példában is látjuk, fontos tényező a valószínűség, mely annak eldöntésénél, hogy valamely fél által előadottak állítást, kifogást, vagy tagadást képeznek-e ? teljesen közömbös lévén, a bizonyítási kötelezettség törvényes szabályai mellett teljesen értéktelenné válik. 2) Azon tömkelegből, melybe a különböző elméletek a valódi igazságot vezették, csak a természetes út segíthet ki, a természetes logica pedig sokkal inkább megszilárdítandja a birói életbeni bizalmat, mint azon scholastikus doctrinák, melyek megértéséhez külön tudomány kell, s annálfogva a laicus fél azt sem tudhatja ki belőJ) A ki ezen állításunk bebizonyítására számos — badár nem a fönebbi indokból felbozott — példákat akar olvasni, ajánljuk Pöschmann : Über die Natúr des s. g. qualificirten Gestándnisses czimü művét, különösen 53. s következő lap. 2) »Indem — mond igen belyesen Bar — das Beurtbeil die Behauptungen lediglich als solcbe, und soAveit sie nicht etwa zugestanden sind als Unwabrbeiten bebandelt, verscbuldet es gewissermasen die Evidentia facti, die aus der Gesamtbeit der gegenseitigen Behauptung in Verbindung mit der zugestandenen oder notoriscben, daher keines Beweises bedürftigen Sacblage aucb für das Beweisverfabren in Gestalt gewichtiger Vermutbungen (freilicb nicbt gesetzlicher aber factiscber; resultirt. — (Recbt und Beweis im Civilprocess 37. lap.)