Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)
I. rész: A bizonyítási tan általános része
— 118 — Ezen elv első sorban a tárgyalásnál érvényesül, s az alaki szabályok uralma alatt álló perrendektől lényegileg abban különbözik, hogy míg amott az állítások és tagadások is határozott szabályokhoz lévén kötve, a perbeli előadások egyes alkatrészükre bonczoltatván fel mindegyike bizonyos időben, s különösen kifogásolandó, s a mely állítás megtagadtatott, annak bizonyítása az ellenfelet terheli, habár a tagadás csak alakszerűségből történt is, úgy más részről a kellő időbeni tagadás elmulasztása hallgatag beismerésnek tekintetik.*) A szóbeliség elve szerint a bíró a tárgyalásnak nem egyes részeire, s illetve nem arra, hogy az alaki követelményeknek a kellő időbeni tagadás által melyik fél tett eleget, hanem a tárgyalás öszszes eredményéből szerzett meggyőződésére alapítja Ítéletét. Ennek természetes következménye, hogy valamely tény valódiságának kétségbevonása még nem szolgál hát indokul arra, hogy a bizonyítási kötelezettséggel feltétlenül a másik fél terheltéssék, valamint a tagadás elmulasztása sem tekinthető feltétlenül hallgatag beismerésképen; hanem a bíró csak a tárgyalásnál előadottak összegéből vont eredmény mérlegezése által alapíthatja meg, hogy mi lett beismerve, s mi igényel bizonyítást. 2) 1) Igen találóan mondja erre nézve Zinlc: »Dieses Argument hat wolil einen guten Klang für ein Spiel Tarock oder einer Parthtie Billiard wo die Fehler und Verláufe des Gegners immer dem mitspielenden als selbstgelungene Streiche aufwárts gelten (Ermittelung ect. I. k. 362. lap.) 2) Igen találóan jellemzi e helyzetet az osztr. » Bagatell Yerfahren« iránti javaslat indokolása »Der im §. 33. ausgesprochene Grundsatz — mond az indokolás — betrifft aber nicht blos die eigentliche Beweiswürdigung. D. h.: Die Würdigung der Kraft aufgenommenen Beweise. Es beherscht auch die Frage den Beweispflicht der Nothwendigkeit (für eine Thatsache von Seite einer besondere Beweisführung zu übernehmen, nicht jede wenn auch blos formelle Bestreitung einer Tatbsache von Seite einer Parthei soll für die Gegenpartbei unbedingt die Beweispflicht zur Folge habén. Sowie nicht jede unterlassene Bestreitung einer tathsáchlichen Angabe .... schon die Annahme des Zugestándnisses begründen soll, sondern der Eichter, nach dem Gesammtergebnisse der Verhandlung zu beurtheilen habén wird, ob er Zugestándníss anzunehmen habén wird oder nicht, eben so wird dem Eichter auch die "Würdigung eines formellen "Wiederspruches nur nach Massgabe des gesammten Vorbringens der Partheien und somit auf dieser Grundlage die Beurtheilung obliegen, ob er eine Tathsache als wahr anzunehmen habe, oder ob dieselbe eines BeAveises bedürfe.