Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző (1875)

Bevezetés

BEVEZETÉS. I. FEJEZET. Az európai alapperjogok történeti fejlődése, tekintettel azok befolyására a bizonyítási eljárásra. I. SZAKASZ. A. római perjog1. 1. A római perjog, az ordo judiciorum korában. I. A római perjog főjellege a birói hatalom megosztásában áll. Ősrégi intézménye volt ugyanis a rómaiaknak, hogy az igazságszolgáltató magistratus tevékenysége nem terjedt ki a per tárgyalása kezdetétől annak végéig; hanem csak a per megindítására és a jogkérdés megállapítására szorítkozott, melynek alapján az Ítélethozatal külön bíróság — a judicium — teendőihez tartozott, mely vagy állandó, vagy a fenforgó esetre választott bíróság volt, és a magistratus által a per alanyi és tárgyi minőségét meghatározó lag kiadott utasítás — a formula — alapján tartott tárgyalás után hozta ítéletét. ]) Ehez képest a perbeli eljárás egymásután következő két szakaszra oszlott; u. m. az „in jure" eljárásra, melyben előleges tárgyalás után a vitapontok megállapíttattak, a formula kiadatott, ez a litis contestatioval végződött, és a Judicium" előtti eljárásra, mely az ítélettel (sententia) érte befejezését. 2) A birói szervezet a dolog természete szerint a perrend ezen ') L. Keller. Der Römische Civil-Process, und die Actionen 2—3. lap. Utána: Hoffmann. A római jog külszerü történelme I. k. 479—480. lap. V. ö. Pnchta. Institutionen VI. kiadás, II. kötet 7-ik lap. 2) L. Ihering. Geist des römischen Rechts, in verschiedenen Stnffen seiner Entwickelung III. k. 26. lap. Pnchta. Institutionen II. k. 10. lap. A bizonyítja elmelete. i