Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

67 eredményül meg kell ismerni azt, hogy a Martius 15-iki mozgalom kiragadván tettleg a főváros, s közvetőleg az ország kormányát a helytartó tanács kezéből, a ministerium hivatalba léptének útját megkönnyebbitette. Martius 15-étől fogva a közhatalom Pesten forradalmi származású bizottmány kezében volt; a ministerium, midőn átvette tőle a hatalmat, a törvényesség nymbusával körülövedzve volt, s az ideiglenes hatalom azonnal meghajolva elvonult előle. Ki tudja, ha Martius 15-e a helytartó tanácsot meg nem rázkódtatja, s ha a ministerium Pestre érkeztével azt régi teljes hatalmában találja, ez szövetkezve az úgy is kétes állásba lépett hadi kormányszékkel, nem fogta volna e a ministerium kormány foglalását nehezíteni. A pesti mozgalom a 12 pontú petitiónak elfogadása és a bizottmány kinevezése után két dolgot karolt fel különösen, mint halaszthatlanul kivivandót. A sajtó szabadságát, és a katonaság avatkozásának a közrend fentartásába megtiltását Az elsőbbi kivánattal összvefüggött Stancsics Mihálynak, szabad munkáiért áldozatul esett irónak a budai várfogságból harsányan kivánt kiszabadítása. E jogos vágyak teljesítését követelendő vastag embertömeg — 10 s 15 ezer körül változott a közlött szám — Budára rándult a helytartó tanácshoz. Nyáry Pál a néppel ment, kinek állása a nép előtt ez által hasonlíthatlanul több nyomatékot nyert bizottmányi társainál. A helytartó tanács élén gróf Zichy Ferencz állott; hozzá legközelebb a politikai igazgatásban Gróf Almásy Móricz és Gróf Török Bálint álltak. Mind határozatlan férfiak, sőt mennyiben az elsőnek nagyobb értelmesség mellett erősebb politicai akarat tulajdonítandó vala, ez nem volt olly nemű, melly a népben bizodalmat támasszon. Az esemény megrémíté őket. Tagadhatlanul nagy szerencsétlenséget idézhetnek vala elő, ha a Budai várban volt fegyveres erőt az összvegyült nép ellen fordítják, ha bár az akkori lelkesültség nem enged semmi kétkedést a felett, hogy a nép számánál fogva is végre győzött volna. S pedig nem volt egyébb választás a helytartó tanács vezetői előtt, mint vagy utolsó betűig teljesíteni a nép követelését, vagy szétveretését kísérteni meg. Elhalasztás, fél szabály, a rendes helytartó tanácsi elnökök tudósításának szüksége, mind ez ürügyek hasztalanul hozattak volna elő. Ok belátták a 5*