Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

423 Becskereken lerakva volt élelem és termesztmény készlet elhordattassék. A nevezett napon Kiss Ernő és Damjanics két osztályban inditák ki seregüket Becskerekről, s ha a sereg szomorúan távozott, s a hazafiak vérző szivvel bocsáták útjára, képzelhetjük a két vezér kinos érzelmeit! Ok az elhagyott vidékben ön honjoktól s hadi érdemeik szinhelyétől búcsúztak el, s Kiss Ernő terjedelmes uradalmat hagyott az ellenségnek hátra. Azonban az e kivonulás gerjesztette keserves fájdalomnak egy harmadik szint oly nemes s hü hazafi áldozatul esett, Maderspach Ezredes. O ki Fejértemplom lakosit számtalan izben biztosította, hogy a magyar kormány soha sem fogja őket a szerbek bosszúállásának martalékul hagyni, a kivonulási parancs által egészen le volt sújtva, s minden reábeszéllési tehetségét a fő hadvezényletnél ugy mint felterjesztés által a kormánynál a parancs megmásításának kieszközlésére forditotta. Damjanics. ki hasonló fájdalma daczára a hadi tanácsban a kormány parancsának rideg s tüsténti végrehajtását sürgette, az akadályoskodó ezredest oly kemény sőt fenyegő kifejezésekkel czáfolta —• kiemelvén, hogy főbe kell lövetni mind azon katonát, ki a kormány rendeletének vakon nem engedelmeskedik, — hogy a már a pancsovai hadjárat alkalmával egésségében megrázott Maderspachra oly érzékenyen hatott, mi szerint lázas betegségbe esett, s ez állapotban vezetvén ki seregét Eejértemplomból, Zsombolyra érkeztekor meghalálozott, a sereg egyhangú tiszteletétől s fájdalmától kisértetvén el sírjába. Időközben a kormány oly hireket vévén, mintha a bánsági hadban a kivonulás ellen tettleges ellenkezés mutatkoznék, a létezhető akadályok elháritására Almásy Pált, a képviselőház másod elnökét, teljes hatalommal küldte le, s őt egyszersmind a fő vezényletnek Damjanicsra végképi átruházásával, s minden szükséges hadi előmozdítások megtételével bizta meg. Almásy Zsombolyon találta a sereget, minden egyenetlenséget kibékitett s a reá bizottakat erélyesen teljesítette. Kiss Ernő a kormány székhelyére hivatott fel, s az ország fő hadi parancsnokául neveztetett ki, Damjanics pedig, miután minden bánsági hadosztályokat magához húzott, Január végén főhadiszállásával O-Aradra érkezett.