Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

415 törekvés menekülni az ellenség földéről, s a Megyék területére lépni, — annyi kin és hiány mellett nem csoda, hogy legalább 40 honvéd az uton elfagyott, — számos a kórházokat töltötte meg. Kínos benyomást tőn a látvány, mit a szótalan, de annál mélyebb szörnyű fájdalmat ábrázoló külseje a seregnek terjesztett el, midőn fő szállásaikra, Becskerekre és Verseezre nyomultak be. Tisztek, polgárok, katonák haragos panaszokban keltek ki az ez esetben szerencsétlen Kiss Ernő ellen. Mindenki Damjanicsra utalt, s az ő távollétének tulajdonitá a pancsovai kirándulás mostoha eredményét. Ő az alatt t, i. meghűlés okozta betegségtől mozdulhatlan állapotban senyvedett. Végre a közérzelem hivatalos tolmácsokat nyert. Január 5-én Damjanics, Nagy Sándor és Radics ezredesek a kir. Biztoshoz jövének, s üt a had nevében arra kérték meg, hogy a megrázkódott alárendeltség helyreállítása, s a háborúnak adandó szerencsésebb fordulat okáért Kiss Ernőt a vezénylet letételére szóllítsa föl. A királyi biztos, noha Kiss Ernő hazafi és katonai érdemeit s nagy áldozatait jobban mint bárki ismerte és becsülte, s bár fájlalta, hogy a közvélemény a számos okoktól született viszontagságokat egyedül a fővezényletnek tulajdonította, — szigorú feladatának találta Kiss Ernőt őszintén értesíteni a sereg állásáról, s egyenesen szóllitani föl a teendőre. Azért másnap, Január 6-án, hivatalos felszóllitást intézett hozzá, melyben előadván, hogy »a hadseregben egy idő óta észrevett fegyelmetlenségi jelenségek, — a megelégületlenség kitörései és a vezénylet elleni kikelések, a legújabb események után, melyek alatt seregünk Pancsováról indult vissza, — oly fokra hágtak, hogy ez állapotot hazafi aggály nélkül szemlélni nem lehet, és orvoslását ügyünkre következő kár nélkül leg rövidebb ideig is halasztani nem szabad« — őt arra szóllitotta fel, mi szerint ha a szigorú alárendeltséget a seregben azonnal nem tartja lehetségesnek, a seregvezérséget a rangban utánna következő főtisztnek adja által. 33. §. A bácsi tábor, melyet egészségi okból nyugalomra vonult Bakonyi tábornok helyett Gróf Eszterházy Sándor vezényelt, a bánsági had December hóban tett műveleteit, legkisebb mozdulással sem segitette elő. Ez egész idő alatt csak a Jovicsszálláson tanyázott magyar előállomás, és a Szent-Ta-