Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

416 másról ki barangolt szerbek közt történt Dec. 19. apró öszvecsapás, melyben egy vitézségéről ismert huszár Faragó György? és az ellenségből néhány ember esett el. Beöthyt a honvédelmi bizottmány Decem. 19. költ rendeletével Erdélybe küldte, s azontúl a bácsi biztosság betöltetlenül maradt, a megye főispánja, Horváth Antal kezében hagyatván a fő polgári hatóság. — A bácsi tábor fő támasza: Pétervárad biztos állását a hű őrség s főleg a lelkes Don Miguel katonák gyakori hazafi demonstratiókkal edzették, s a közben a kameniczi és karlováczi szerb táborokkal sürü de eredménytelen öszve csattanásokat vivtak. Dec, 13-án történt azon apró ütközetek legfontosabbika. A péterváradiak értesülvén, hogy Karlováczról egy zászlóalj indult a vár felé, s ugyanonnan egy felfegyverzett sajka mozdult a Dunán fel felé, a várkormány az ellenséget megelőzendő, néhány század Este és Don Miguel katonaságot három ágyúval a Mária kápolna felé küldött és a kirándulási csapat reá is akadt az ellenségre, s az ellenfelek több óráig lövődüztek egymásra, a fegyverzajnak azonban csak az volt vége. hogy mind a két fél saját táborába tért vissza, s csak az útban fekvő Bukovecz helység lakolt azon gonosz merényletért, mi szerint a várból a kápolna felé vonult hadra több pontjáról lövődöztek, büntetésül a visszatérő had által felgyújtatván. Péterváradról vessünk egy pillanatot a közel Karlováczra, Az ott székelt lázadási főnökök meggyőződtek arról, hogy ügyök Temesvár és Arad váraknak az országtól elpártolása által hadilag nyert ugyan, mert a magyar sereg ellensége szaporodván, az nem fordulhatott többé egész erejével a szerbek ellen, — de az ő bel függetlenségük meg csonkult, a császári kormány s főleg a császári hadvezérek mind inkább parancsoló hangon szólltak a Főodborhoz, s különösen a temesvári várvezérrel volt a patriarchának sok ily nemű viszálya, Rajacsics azon várban, mint a tervök szerinti kimérendő vajdaság kiegészitő részében fő hatóságot akart gyakorolni, ^g^kavina azonban semmitől sem volt annyira távol, mint a Patriarcha abbeli jogának is megismerésétől. De ezen keserű tapasztalásokon kivül arról is győződtek meg a Főodborbeliek, hogy hadi viszonyaikban sem volt épen oly lényeges változás észrevehető, mint ők azt a várak elszakadása után várni hajlandók