Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

402 és a 9. s 3. honvédzászlóaljak ágyuk s lőszerek elfoglalásával koszorúzták magokat. Oszvesen 2 ágyú, 2 lőszeres szekér, 9 mozsár, 300 puska s 2 szerb zászló esett a győzők kezébe, kiknek a nap dicsősége 10 halott és 50—50 nehéz sebesült áldozatába került. 25. §. Damjanics még ugyan azon napon Háncsáig haladt elő, s azon helységet elkövetett sok rablásai megbüntetéséül felgyújtatni engedte. 13-án pedig délutáni 5 órakor Jarkováezot szállotta meg. Ott vette Kiss Ernő parancsát, miszerint 14-én Tomasovácz alá érkezzék, de a parancs későbben jőve. semhogy a Temes folyón Neuzina mellett épitett hid kettőztetett erőtetés után is arra az időre készíttethetnék el, melyben Damjanicsnak át kellett volna rajta szállnia, hogy Kiss Ernővel a megrendelt időben egyesüljön Tomasovácz előtt. Ez eikésés miatt Damjanics U^v1!' 14-én Jarkováczon maradt, s azzal töltötte a napot, hogy a csatlakozást és barátságot szinlelt jarkováczi lakosokat az ország alkotmányára eskette föl. Az alatt Knicsanin meg győződvén, hogy Tomasováczot Kiss Ernő és Damjanics egyesült megtámadásaik ellen meg nem védheti, azon tervet tűzte ki, hogy Damjanicsot Kiss Ernőveli egyesülése előtt éjjeli megtámadással lepje meg. Kihúzván tehát mintegy 10 ezer emberből és 20 ágyúból állott seregét Tomasováczból, azt csendben .Jarkovácz felé vezette, kémei által a jarkovácziakat közös működésre előkészítvén. Damjanics hitelt adván a jarkovácziak tettetett barátságának, a több napi fáradtság után nyugalomra vágyó hadát a házakba szállásoltatta be, hol szívességgel fogadtattak és bő vacsorával és borral vendégeitettek csalárd gazdáik által. De éjfél után 1 órakor hirtelen puskázás s majd ágyú lövés hallatik. s a vissza vonuló előőrsökkel ellenség is tolul be a faluba. S most a setét éjben iszonyú vérontás fejledezett. Az alvás mámorából felriasztott magyarok sietséggel gyülekeznek, s csak hamar szörnyű meglepetésökre veszik észre, hogy nem csupán a betolult ellenség ellen kell magokat védelmezniök, hanem hogy az áruló jarkovácziak a padlásokról, istállókról, háztetőkről, sőt a házok előtti fákról is lövik oly csalfa ámítással elszenderett vendégeiket! A sereg fuvar szekerei a zavart és rendetlenséget nagyobbították. A rendkívüli veszélyes helyzetben