Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

40:3 a 9-ik honvéd zászlóalj, melyhez az előőrsök tartoztak, leghamarabb szedte magát rendbe, s kevés idő múlva a Vasa zászlóalj is hozzá csatlakozván, együtt bent a faluban álltak ellent a szerbeknek, míg az alatt Damjanics a had nagyobb részével, fél órai véres verekedés után, a falu északi oldalán ki vonulhatott s ott csatarendben alakulhatott, Korán hajnalban Damjanics ismét a faluba betör, s házról házra verekedve, az ellenkező oldalon kimegy, hol Kiss Pál őrnaggyal és Aschermann kapitánnyal, az ellenséget a faluban feltartóztatott csapat vezénylőivel találkozik. Az oly borzasztó veszély ki állása utáni találkozás élénk öröm zajlások között történt. Az eképen egyesült magyar hadat reggel Knicsanin még egyszer megtámadta, de vissza veretett, s Pancsova felé futásában 2 század Vürtemberg és Hanover huszár által űzetett, Pancsován Knicsanin vissza veretésének hire nagy rémülést terjesztvén el. Az ő megfutamodása után Damjanics Jarkováczra tért vissza s e hűtlen helységet méltó büntetésül a katonák boszujának engedte át, kik azt felgyújtották, sokat az ellenséggel harczolt lakosok közül le lőttek és zsákmányoltak is. A magyarok vesztesége a borzasztó éjjelen néhány száz halott és sebesültekre emelkedett, A halálosan megsebesültek közt volt a vitéz Skublics Rafael, ki December 1-én költ levelével a királyi biztost arra kérte, hogy a verseczi nemzetőri őrnagyságtól mentse föl, s a mozgó csapatban részt venni engedje. Az ellenségvesztesége még súlyosabb volt. Az éjjeli és reggeli ütközetekben öszvesen vagy 1000 embert vesztett. A magyarok 1000 puska birtokába jöttek. w A Jarkováczi ütközet súlyos csapás s határozott győzelem emlékét hagyta hátra. Az éjjeli meglepetés, hijányos előgond következménye, s az abból származott veszteség kétségkívül szomoritó események voltak, — ellenben a sereg gyors rendbe állása, s a reggeli győzelem az alsó vidéki háború legfényesebb dicsőségei közé tartoznak. Damjanicsot bátorsága s parancsnoki lélek jelenléte a fő veszélyben is egy perczig sem hagyta el, s ő ezt érezte és azért a jarkováczi ütközetre mindig fájdalommal de egyszersmind kevélységgel emlékezett vissza. 26. §. Kiss Ernő Dec. 14-én Damjanics elkésése miatt 26*