Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

401 védelmi bizottmány által Aradra és Erdélybe rendeltetvén szemle utazásra. 24. §. Damjanics Pestről vissza érkezvén, Nagy Becskereken Kiss Ernővel azon tervben állapodott meg, hogy ő Verseczről Karlsdorfot és Alibimárt vegye be, s aztán Tomasovácz felé nyomuljon elő, a fővezér pedig ugyan akkor Becskerekről induljon oda, aként hogy azt egyszerre két oldalról támadhassák meg. Kiss Ernő, hogy Damjanicsnak könnyebbé tegye feladata teljesitését, a 10-ik honvéd és a Vasa zászlóaljat rendelkezése alá küldte. Damjanics tehát Dec. 12-én 12 század gyalogság, lx/2 század huszár és 9 ágyúval Verseczről Karlsdorfnak vette útját, — a 9 század gyalogság, 1 század huszár és 3 ágyúból állott jobb szárnyát pedig Gergely őrnagy ugyan akkor Zichyfalváról egyenesen Alibunár felé inditotta. Damjanicsot Karlsdorfon a szerbek Agics és Baraics alatt ágyú lövődözéssel fogadták, de az előre rohant magyar katonaság által csak hamar ki verettek és Alibunárra húzódtak. A harcz alatt Karlsdorfnak csak egy kis része égett el, a magyar seregnek épen nem lévén szándéka e jó érzelmű német helységet elrontani. Damjanics tovább folytatván útját, midőn Alibunár alá érkezett, már Gergely osztályát kemény csatázásba elegyedve találta. S most mind két részről makacs harcz kezdődött. A magyarok ismételt rohanásokat tettek a sánczok ágyúira, s azokat 1 óra tájban elnémitották, de a puskázás csak 3 órakor szűnt meg, a mikor a szerb parancsnok Jovanovics látván, hogy emberei a 9. és 3-ik honvédzászlóaljak surony rohamait ki nem állhatják, Pancsova felé hátrálásban keresett menedéket. A huszárok Petrovoszelló felé egy darabig űzték a megvert ellenséget, de Damjanicsnak nlég azon nap tovább kellvén haladni, messze nem követhették. Ez ütközet egyike volt a legvéresebbeknek, s az elfoglalt Alibunárban lehetlen volt a makacs ellentállás által felingerelt harczfiakat a gyujtogatástól és zsákmányolástól vissza tartóztatni. Alibunár feldulatott és hamuvá tétetett, de lakosai már előbb hagyták volt el a táborhellyé vált valaha virágzó mezővárost. Az ellenség vesztessége halottakban és sebesültekben 500 emberből állott, ide nem számitván az általa kocsikon elhordottakat. A győzelem diadal jelei számosak voltak. Vasa VUKOVíCS S. EMLÉKIRATAI- 26