Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

392 segély legénységet küldött. Daczára azonban az ő illyr dühének, az ezredben keblezett kis ítuszkabányai kerület egészen November végéig tartotta fenn kapcsolatát a magyar hatalommal, a mikor összeköttetése teljesen elmetszetvén, kéntelen volt az ellene nemcsak a temesvári katonaság, hanem Biedl cs. őrnagy s Hátszegi parancsnok által is intézett fenyegetések előtt, erélyes tiltakozások után, meghajolnia. A most egészen ellenséges két ezred, a Pancsovai és Karánsebesi közzé szoritott Fejértemplom azonban rendületlenül állott a tornyosuló veszélyek daczára. Nem csak nyugot és keletről, hanem délről is, a folyvást ellenséges Servia által irányoztattak minden lehető hadi eszközök a lelkes város ellen. October és November hóban ismét nem kevesebb mint 4000 serviánus szállott a Dunán át, s ágyúival a közel Palánkán táborba szállt, s a serviánusok és a lázadók nem szűntek meg azok körül ólálkodni, pusztítani s istentelen kegyetlenségeiket követni el. E tetteik egyik borzasztó példányául emiitjük, hogy október hóban egy elfogott nemzetőr kezét lábát vágták el. De bár mit tettek a lázadók, a sokszori riadók miatt pihenést alig ismerő fejértemplomiak bátorságát nem lankaszthatták egy perezre sem. Az őrséget most is a 9-ik honvéd zászlóalj és a helybeli nemzetőrség képezték, és segítségökre a Temes megyében szedett újjonezok közül 600 volt Fejértemplomba igazitva nyújtandó szolgálat segély és veendő hadi gyakorlás végett. Agyúik száma 14-ig szaporodott. Ez erővel Maderspach nem csak Fejértemplomot őrizte, hanem Szászkát is egy kis századdal megszállva tartotta majd félbeszakadás nélkül a bányakerület elvesztéséig. Oct. 17-én a rabló és gyilkos fészket, Kussics helységet, honnan a lázadók minduntalan riaszták a fehértemplomiakat, és számos vad tetteik közt a város szellőiből négy hölgyet raboltak el, keményen fenyitette meg. A kirándulási csapat vezénylője Rácz kapitány 2 századdal és 2 ágyúval 500 fegyveres lázadó által fogadtatott, de nem tekintvén a nagyobb számra reájok ütött, ők rövid ideig sűrű ágyú és puskalövéssel védték magokat, de a vörös sipkások majd szuronyt szegezve rohanván előre, az ellenséget megszalasztották, s a gonosz helységet hamuvá tették. A csatahelyen 17 halott a szerbek közül, s 2 halott honvéd maradt.