Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

388 másről azt is hisszük, hogy ha e csapat szigorún őriztetett volna az oly alkalomba eséstől, melyben régi életmódjának csábjai tártak ki előtte, — talán a hadi fenyiték sorompói közt meg volt volna tartva. Azért Asbóth cselekvését, mi sze­rint az Ezeresi kirándulásra, hol mérséklet és tiszta kezüség kivántatott, épen Rózsa Sándort szemlélte ki, s őt magát Rá­kóczi őrnagy, vagy valami rendes csapat hozzá adása nélkül küldte oda, mi által világos, hogy ingert nyújtott neki a katonai fenyitékből ki búvni, — meggondolatlannak kinyilatkoztatni kéntelenek vagyunk. 16. §. Mind a mellett, hogy Appel Bogsán alól vissza veretett, a bánya kerület s mi azon kivül még Krassóban magyar hatalom alatt maradt, békének nem örvendett. Lúgos­ról egyre lázitották az oláhokat, portyázok által a jegyzőket megkötözve oda hurczolták, s a lázitásban a magyar kormány által segédbiztosul leküldött Paszku Miksa arczátlan hütelen­séggel fő eszköze lőn Dézsán Ákosnak. A verseczi segély ismét vissza parancsoltatván, a vidéket megszállott félelem a sereg kevesbedése által még nagyobbra neveltetett. A bányász népben is változás és reactio jelei mutatkoztak. Mióta császári katonaságot láttak magokkal szemben állani, azon hit kezde terjedni közttök, hogy a császárnak nincs semmi baja a néppel, hanem csak az elpártolt tisztviselőkkel. Keresve keresték az alkalmat emlegetni, hogy Ferdinánd császárért minden áldo­zatra készek, s a császár lemondásának hire mély benyomást tett bennök. Némelyek az iffjü császártól jót vártak, mások rettenetes jövendőtől féltek. A mind akkorig lelkes nemzet­őrségük is csüggedésbe esett. Ily hangulatból idegenség fejlő­dött s verekedések következtek a honvédek és a bányászok közt. Egy ily esetben Oraviczán 16 bányász és 3 honvéd lett megsebesítve. Más körülmények is öregbiték a nyugtalanságot. A lázadók Fejértemplom és Verseezre vezető utakat hábor­gatták, s Jám és Szuboticza helységekbe gyakran lopództak be, onnan prédára s rablásra széledvén el a vidéken. Egyszer a fejértemplomi országúton egy négy lovas hintóban egy csa­lád utazott, s nyomban utánna szekereken három verseczi kézműves haladott, midőn hirtelen szerb rablók ugranak elő az ut melletti bokorból, az utazókat kirabolják, s mindenik

Next

/
Oldalképek
Tartalom