Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

387 kirándulást határozott, s e feladatot Rózsa Sándorra bizta. ki a Lagerdorfi ütközet után ellene támasztott vádak alól magát kitisztítván, a honvédelmi bizottmánytól a megigért bűnbocsánatot megkapta, s Bogsánba érkezésekor már szabad ember volt. Rákóczi őrnagy most is a Rózsaféle csapat mellett volt, hogy azt hadi rend féke alatt megtartsa, de ugy történt, hogy az Ezeresi kirándulásra egyedül Rózsa Sándor küldetett a csapatból kiválasztott 40 emberrel. Asbóth azon parancsot adta, hogy a kirándulás karhatalom működésére szorítkozzék. a helységet lefegyverezze, a gyanús lakosokat befogassa sat., de azon tul semmi bántást a lakosokon adandó ok nélkül ne kövessen el. Valóban Rózsa Sándor előtt szép alkalom nyílt tanúsítani, hogy a törvény és felsőbbség iránti engedelmességre vissza kiván térni. Azonban, noha a lakosok legtöbb része, mihelyt a csapat közeledését messziről megpillantotta, sietve a falu másik részén kitakarodott, még is Rózsa Sándor bandája az alkalmat arra fordította, hogy kedve kénye szerint régi életmódját nagyban gyakorolja, iszonyú gyilkolásokat és rablásokat követvén el. »Jóllehet — igy jelenté Asbóth — legszigorúbban meghagytam ártatlanokat nem bántani, még is Rózsa Sándor emberei Ezeresen 36 embert öltek meg.« Többi kihágásaik közt a templomból íkihordott papi ruhákba öltöztek, a papot mise ruhájában lóra ültették s a falun keresztül kergették sat. s végre Bogsánba zsákmány rakottan tértek vissza, s benne lévén már régi mesterségük üzésében. veszteg nem maradhattak, hanem több szomszéd falukba rándultak el, s azokat is rabolták. »E zsivány csapat — igy szólla jelentésében Rákóczi Parcsetics őrnagy — rémületbe hozta az egész vidéket ; egy felől ők. más felől az ellenség pusztít, s miután most ugy is haza kívánkoznak, a csapat eloszlatásáról kellene gondoskodni.« — Graenzenstein pedig hivatalosan kérte a királyi biztost, hogy mentse meg a vidéket ezen »átkos segítségtől«. Rózsa Sándor csapatja tehát elbocsáttatott, különben a nélkül sem lett volna együtt tartható, mert a pásztorok mind haza kívánkoztak karácsoni számadásaik elkészítésére. Mi kimondtuk véleményünket a Rózsa Sándornak adott bűnbocsánat iránt, — kellő undorral kárhoztattuk az Ezeresen és másutt elkövetett rablásokat. — de 25*