Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

381 bár nem idegen az alkudozástól, de addig a magyar kormánynyal nem léphet érintkezésbe, míg általa érseki hivatalába vissza helyezettnek nem jelentetik ki. Hamar utánna következett lényeges válasza is. A hangulat, mellyel e válasz Íratott, ellenséges és szemtelen volt. Szemére hányta a magyar kormánynak, hogy vele alkuba lépni nem átall, miután őt előbb hivataláról letette. Az ajánlott feltételekre oly méltatlan észrevételeket tett, hogy a szerbek nemzeti lételök biztosítását a Császártól várják, kinek tántorithatlan hívei, s ki őket Császári leiratával a magyarokkali békülés kerülésére szóllitotta föl. S ő, úgymond, nem fog akkor bocsátkozni békeszerződésbe, mikor a győzelmes Windischgraetz 100,000 emberrel Pesthez közeledik, hogy a forradalom hydráját letapossa! — Midőn a csalfa főpap ily érzelmekkel válaszolt az ország áldozatteljes ajánlatira, nem botrány-e állítani, hogy a szerb mozgalmat szabadságok s nemzetiségűk kedvéért szította föl s vezette ? Nem világos-e a közlött feltételekből, hogy a magyar kormány az engedményekben oly messze ment, miképen azok elfogadása által a szerb nemzet majd nem statust in statu nyert volna ? Hiszen még azon az országot illető kérdést is, megtartassék-e a Végvidék katonagyarmati szerkezete, az ő eldöntésökre bízta! S merjük állítani, a honvédelmi bizottmány az ország akkori vészteljes helyzetében még az ajánlott engedményeken tul is ment volna, ha Rajacsics elébe nyújtott baráti kezet elfogadja. A háború után több felül mondatott, hogy a szegedi országgyűlésnek a nemzetiségi szabadságok iránti végzeményei már későn hozattak. De t nem bizonyul-e bé jelen előadásunkból, hogy a mi Szegeden törvénykönyvbe iktattatott, az lényegileg már 1848. évi November hóban a szerbeknek megajánlva volt? A magyar ügy kezellői Rajacsics levele után a békülési kísérletek sikertelenségéről győződtek meg. Nov. 28-án Beöthy azt irá a bánsági királyi biztosnak: »Rajacsicscsal nem boldogulunk, szerencsét kellene próbálni Vucsicsnál! Megpróbálom a népet Rajacsics ferde cselekvéseiről felvilágosítani, de ettől se várok sok jót!« — Valóban várni nem is lehetett, mert a szerb népet nem igazgatták a szerbek szabadságát szivükön hordó egyének, hanem annak álarczát viselő engedelmes szolgái a bécsi udvarnak, mely ármányos törekvéseit arra forditá, hogy