Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

382 a két Nemzet közti vérontás addig folyjék, mig mind kettőnek kimerülése után ő zsarnoki lábát mind kettőnek nyakára nyomhassa. 13. §. A veszteg maradás, mely a nagy táborokat November hóban a béke alkudozások miatt szállta meg, a harczvonal keleti részére nem hatott el. Verseczen a császáriak Csákóvári kirándulása óta a had nagyobb része minden éjt a temesvári uton szabad ég alatt töltött, hogy a császáriak által meg ne lépessék. A beteges Gróf Vécseytől — a későbbi tábornok testvérétől — ideiglen az erélyes őrnagy Kiss Pál vette át a vezényletet, míg végre November 1-én Damjanics János alezredes a 3-ik zászlóalji honvédek hátra maradt három századával, 370 lovas nemzetőrrel és 2 ágyúval Becséről Verseczre érkezvén, a parancsnokságot kezébe vette. 0 hatalmát azonnal kezellni és keményen éreztetni kezdé. A táborban minden dolog leg nagyobb serénységgel és pontossággal indult meg. Mindenki félt akár hazafi buzgalmában habozónak. akár kötelességében tétlennek látszani előtte. A kiséreten kivül. melyet Damjanics magával hozott, Vásárhelyről 450 lovas, és 400 Csongrádi városi gyalog nemzetőr jöve szaporítani a verseczi sereget. Ez mind a mellett gyenge volt arra, hogy a vidéket mind lefelé a szerbek, mind felfelé a temesváriak ellen biztosságban tartsa, mert a császáriak fenyegetései s az oláhok megrögzött félelme a császár generálisaitól, ezek parancsainak vak engedelmességet szereztek, melyre a magyar vezérek a távolból nem számolhattak. A temesvári vezérek azon gyakorlatba tevék magokat, Ijogy valahányszor egy csapat katonaságot ki indítanának, melléje egy csoport népfelkelést is rendelnének, s az oláhok kedvök ellen ugyan, de engedelmesen teljesítették a rendeletet, Egy uhlán csapat egy népcsoporttól kisérve Nov. 2-án Vojtekig nyomult elő Versecz felé, útját azonban tovább folytatni nem merészelte, s Csákóvárra vissza húzódott. E hátrálásból Damjanics meggyzőződvén. hogy Versecz északi oldalról egyelőre nincs veszélyben, elhatározta, hogy a szerbeket Lagerdorfon, hol magukat legújabban körül sánczolták s honnan a Fejértemplommali öszve köttetést szüntelen háborgatták, megfogja támadni. November 9-én tehát 2 századdal a 9. honvédzászlóaljból Elek kapitány alatt. —