Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

308 alkalmával többé vagy kevésbé véres ütközetek, helységek felpusztításai stb. ne történtek volna. Az e nembeli kisebb s inkább a lázadás jeleneteihez mint a háború részleteihez tartozó eseményeket az illető Vármegyék dolgainak leírásánál fogjuk emlékezetbe hozni, s a becskereki tábor tényei sorában csak azokat adni elő, mikben a tábor seregei működtek. E tábort a lázadás első havai óta számos, bár nem mind rendes fegyveres erő szaporította. A Voronieczki-féle vadász-csapat és a 10-ik honvéd zászlóalj állandó részei lettek; a 4000 főre menő békési, s a két zászlóaljba rendezett bihari Nemzetőrség felváltva feküdtek e táborban. Ó-Arad derék Nemzetőrsége pedig ügyes tüzérekkel látta el a tábort, kik minden ütközetekben oly jelesen és oly bátorsággal feleltek meg hivatásuknak, mintha e téren évek óta gyakorolták volna magokat. A parancsnok Kiss Ernő Ezredes nehézségei azonban birt erejénél mindig nagyobbak voltak. Az ő közvetlen védelmi vonala, melynek számos pontjain kellett őrcsapatokat tartania Zsigmondfalvától egész Kumándig húzódott; Versecz és Fejértemplom tőlle mint a bánsági hadtest parancsnokától egyre segélyt kértek, míg ő hasonló kéréssel többnyire eredménytelenül ostromolta a Bácskában vezénylő fővezért, — végre minden nehézségei közt talán legakadályozóbb volt Blomberggeli viszonya, mert ha Kiss egész szívvel s lélekkel teljesíté is a kormány s a fővezérség rendeleteit, ő maga mily bizonytalanul számíthatott terveinek végrehajtásában a Verseczi parancsnok őszinte közremunkálására! August elején a becskereki Sereg egy részének véres harcza volt a tábortól 3—4 mértföldnyi távolságra. Ugyanis a részben nemes horvátok, részben szerb parasztok által lakott Neuzina helységben a torontáli mintegy 1600 főnyi határőrség ütötte föl táborát. Aug. 3-án egy csak 2—300 főből állt, de ágyukkal ellátott lázadó csoport a közel végvidéki Jarkovácz helységből megrohanta azon tábort és azt minden ellentállás nélkül kiverte. Aztán a lázadók szokás szerint a szerb lakosok által barátságosan fogadtattak, a nemesek utszáját pedig felgyújtották és kirablották. S folytatva győzelmöket .Szécsány, Szárcsa és Bóka helységeket is elfoglalták. Az utóbbi helység nagyobb részben szerb lévén, nem késett hozzájok csatlakozni.