Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

284 hol hadi nép fegyverei nem zörögnek, egyes községek sodor­tatnak el fenyegető vagy alkudozó ellenség szerepére egymás irányában. Ásbóth feljebb emiitett megjelenése uj-moldován az egyik községre bátorítólag, a másikra leverőleg hatott. Az ó-moldovaiak látván, hogy a magyar kormánynak módja van e messze ponton is éreztetni hatalmának karját, annál inkább ijjedtek meg, mert fegyverfogható legénységök a felkelők tábo­rába ment. Az őrnagy azonban nem tartotta lovagiasságával megegyezhetőnek, hogy e körülményt a helység ellen felhasz­nálja, s azért ennek a magyaroktól semmi bántása nem tör­tént. Asbóth négy napi ott tartózkodás után, mi alatt a kör­nyéket védelmi szempontból megvizsgálta. Moldovabányát fekvésileg, főleg csekély erővel, védelemre alkalmatlan pont­nak találta, S mivel erősítést Oraviczáról. nehogy a főhely fedezetlenül hagyassák, nem kaphatott, az új-moldovaiak ab­beli aggályokat nyilvánították előtte, mi szerint csekély számú csapatja az ellenséget csak ingerli, s annál fogva eltávozása inkább hárítaná el tőllök a veszélyt. Az új-moldovaiak ezt annál inkább kívánták, mivel az által szomszédjaik, kik a szerviánusok be nem bocsátása iránti igéretöket megújították, megnyugtatva éreznék magokat, Ezen okokat megfontolván, s tudomást szerezvén arról, hogy a Duna tul partján a Szerviá­nusok, mihelyt a Magyarok moldovára jöveteléi ől értesültek, számos csoportokban gyülekezni s áttörésre készülni kezdet­tek, — Asbóth kis csapatját Juni 28-án Moldováról vissza Szászkára és Oraviczára vezette, mely mind két hely védelmi fekvés és élelmi ellátás tekintetében is fontos pontok valának. Az ujmoldovaiak azonban rövid idő múlva tapasztalták, niilly ingatag alapra fektették nyugalmukat, midőn azt O-moldovai szomszédjaik Ígéretétől várták. Mert Juli 3-án két Szerviánig, több O-moldovai lakostól kisértetve, fegyveresen érkezék hoz* zajok, s a tisztséget fegyvereik kiszolgáltatására, s meghódo­lásra szóllitotta föl, fenyegetvén, hogy különben községöket megtámadják. A bányatisztség mind hütelen szomszédai fölötti méltó boszonkodását, mind az erőszak visszatorlására önte­hetlenségét elrejteni törekedvén, ügyes értekezés által az eldön­tést elhalasztotta, s a Szerviánusok nem vivén el semmit, sem nem hagyván magok közül ott senkit, a dolog oly színével

Next

/
Oldalképek
Tartalom