Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

az országgyűlési csengettyű elnevezéssel jellemeztetett, még mindig a régi varázserejű hang volt, oly szép, oly tiszta és oly megható, mint a puszták harangjá­nak hangja. A hontalanság; hosszú évei után ismét a miénknek mondhattuk őt, midőn a sors megirigyelve tőlünk, egy pillanatban összetörte porhüvelyét, hogy nagy szelle­mét visszavigye az alkotó örök erőhöz. Mint villámcsapás felhőtlen égről sújtotta le a nemzetet váratlanul e nagy veszteség. Angliában, hová száműzetésének ideje alatt szer­zett barátjait és ismerőseit felkeresni ment, fosztá meg a halál a hazának és a magyar nemzetnek szentelt drága életétől. Porhüvelyét —Temesvármegyében — a beregszói családi sírbolt őrzi, emlékét pedig az a carrarai már­vány emlékkő jelzi, melyet özvegye nemes Dadányi Erzsébet, leánya Mária, fia Grábor, vője Ürményi Pál, s unokái Ürményi Bernát és Ürményi Ferencz emeltek. Adja a gondviselés, hogy szabad és magyar legyen s maradjon a föld, melyben nyugszik; oly szabad és annyira magyar, milyennek ő óhajtotta! Hogy Vukovics Sebő kéziratai nyomán ezen em­lékiratok ily későn és csak is most jelennek meg, annak okát és körülményeit előadni ép ugy köteles­ségemnek ismerem, mint elmondani azt is, hogy mi­ként jutottam e nagybecsű kéziratoknak birtokába, 1892-ik évben a magyar országgyűlés képviselő­háza részéről vizsgáló biztosi minőségben Borsod vár­megyébe kiküldetvén, hivatal bóli teendőim eszközlése VUKOVICS S. EMLÉKIRATAI. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom