Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

XVIII végett Bántál vára is kirándultam, hol Vladár Ervin bánfalvi nagybirtokos vendégszerető várkastélyában is megfordultam. A vendégszerető és magas miveltségű házi ur történeti dolgokról beszélve, egy szekrényből nagymennyiségű iratokat emelt ki, melyek közül egy iratcsomóban azonnal boldogult Vukovics Sebő volt igazságügy miniszter Írására ismertem. Érdeklődésemet látva elbeszélte, hogy boldogult Vukovics Sebő, néhai Kazinczv Gáborral Bánfalván bujdosott s a Vladár­kastélyban elrejtőzve élt, és hogy Somon, Vámos­Atyán és Bánfalván irta meg a szolnoki csatától kez­dődő emlékiratait, melyeket, midőn 1850-ik évben megszöknie sikerült, Bánfalván visszahagyott. Látva, hogv különösen mint temesvármegyei, és mint kis­becskereki képviselő, mennyire érdeklődöm, és hogy mily kegyelettel emlékezem meg Vukovicsról, szives volt rendelkezésemre bocsátani e nagybecsű kéziratot, mely jelen mű utolsó fejezetét képezi. Nem csak engem kötelezett le Vladár Ervin ur ez által örök hálára, de lekötelezte egyszersmind a hazai történet iránt érdek­lődő közönséget is. Az 1847/8-iki országgyűlést tárgyazó nagy fon­tosságú és igen becses leirást, valamint a szerb lázadás történetére vonatkozó emlékiratokat pedig boldog em­lékű Vukovics Sebőnek leánya: Méltóságos Ürményi Pálné, született beregszói Vukovics Mária urnő ő Mél­tósága volt kegyes sajtó alá rendezés végett átengedni, ki ezen iratokat megdicsőült édes atyjának hagyaté­kában lelte fel. A magyar szabadságharcz történetének megvilá­gítására oly nagy becsű emlékiratok ezek, melyekért a tudomány emberei a nemzettel együtt a legmélyebb hálára kötelezvék a halhatatlan hazafi fenkölt szellemű

Next

/
Oldalképek
Tartalom