Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

14.5 íilakitása: Bácsmegye a csajkások zászlóaljával, az egész polgári és katonai végvidéki Bánság, Szerémmeg)re a péterváradi Ezreddel, végre Baranya Vármegye. 3-or. A Magyar koronávali kapcsolat a Fejedelem egysége által feltartandó, de ezen új ország kormánya egy a szerbek által ön körökből választandó, s régi szokásaik szerint Despota czimet viselendő Főnök által vezettessék. 4-er Horvát Tót és Dalmátországgal szövetségi frigy köttessék. E kivánatok iránti buzgalom élesztésére a szerbek által szenvedett sérelmek, s utolsó Despotájuk, Brankovics György, 1-ső Leopold idejében Szerbiából történt átjövetele, rövid idő múlva császári parancsnál fogva börtönbe záratása, s a fogságban 20 esztendei szenvedés után kimúlása, keserű szavakkal festettek, s a szerbek, egész Európa népeinek szabadságérti küzdelmére utallás mellett, elősorolt jogos követeléseiknek nemzetiségük iránti szeretetök és ősi vitézségök általi kivivására hivattak föl. (A). Mi észrevétele legyen a magyaistatus hatalomnak olly nevezetes változásra nézve, melly ;iz ország nagy részének elszakitását vonná maga után, és kelljen-é az iránt a magyar kormánnyal alkudozásba bocsátkozni, a körlevélben arról semmi emlités nem volt. 3. §. A leirt okmány mindenfelé küldettetett szét, s noha a hatóságok annak mint lázadásra nyilvános felszóllitásnak minden kézrekerithetett példányait elkobozták, mind a mellett lehetlen volt megakadályozni, hogy tartalma köztudomásra ne jusson, s kibocsátóji elérték abban czéljokat, hogy a forrongó elemek vágyaiban öszvehangzás létesült. Ugyan azon időben a Zágrábi, újvidéki, pesti, sőt Belgrádi szerb és illyr lapok hévvel terjesztették a kárlováczi körlevél eszméjét s • gyszersmind a Magyar Nemzet ellen iszonyú rágalmakat és gyűlöletet hirdettek. A történetírást nem szabad lealázni mind azon ocsmány koholmányok közlésére, mikkel e lázítók lelkiismeretlenül bőszítették a szerb népet a magyarok ellen. Vad kéjérzelemmel hivták a nép emlékezetébe vissza ama kegyetlenségeket, mellyeket a szerbek valaha Rákóczi szabadságharczának idejében mint a császár zsoldosai, az alföldön a magyar népen követtek el, s ezen kegyetlenségek megujitására ösztönözték az elvakitott népet. De vonjunk fátyolt ezen az emberiséget szégyenítő jelenetekre, mellyekkel szemben a maVUKOVICS S. EMLÉKIRATAI. 10